39.fejezet Edo küldetés és meglepetés

Natsu

Másnap Coco ébresztett minket. Lucyke vidáman kacagott,miközben öltöztettem,mert a lány folyamatosan szaladgált körülöttünk. Reggeli után Jellar felpakoltatott egy ökrös szekérre csomó élelmet,majd takarókat.

-Rajtam kívül hárman gyertek. Összesen heten megyünk. Hárman csatlakoznak hozzánk az itteni Fairy Tailből. Mester megengedte,hogy egy nő is velünk jöjjön,mint csali. Tudom nem szép ilyet kérni tőletek és ha senki nem vállalja,akkor...

-Vállalom!

Mindenki Kanna felé nézett. A lány kihúzta magát,közben a kártyáival játszott.

-Miért te vállalnád?-kérdezte Levi.

-Mert engem nyomon lehet követni a kártyáim segítségével.

Ezzel mindenki egyeet értett. Sóhajtottam,majd Levi kezébe adtam Lucyt. Kanna után mentem aki már Jellar mellett állt.

-Na nem! Nem mész egyedül,te forró fejű!

Ahogy hátra néztem láttam,hogy Gray megcsókolja Juviát,majd felém tart. Össze öklöztünk,majd Jellar mellé mentünk.

-A többiek akkor maradjanak itt. Igyekszünk vissza.

Egy pillanatra megtorpantam a szekér láttán,de utána beültem. Az Edo Fairy Tailből a mi énünk jött.

-Csak ketten?-kérdezte Jellar.

-A mi Kannánk jött volna,de őt is elfogták...-mondta sírós hangon az én énem.

A szekér hamar útra indult.

-Nem akarnál levetkőzni?

Gray szemrehányóan mérte végig a téli ruhákba öltözött Grayt.

-Én könnyen megfázom... Te meg felvehetnél egy felsőt...

-Melegem van...

-Pasik... Jeller hol a hordó söröm?-kérdezte Kanna unottan.

-Kanna-chan mindig teát iszik. Ő utálja az alkoholt-mondta az edolasi énem.

-Az a ti Kanna-tok-mondta Gray.

Csak hallgattam köztük. Igyekeztem nem a rosszullétemre gondolni.

-Natsu nagyon csendes lett-hallottam Jellar hangját.

-Lucy halála óta nem igazán lehet látni nevetni, hacsak nem a lányával játszik-mondta Gray.

Kezem ökölbe szorult ha arra emlékeztettek milyen unalmas lettem az elmúlt két évben.

-Bocs...

Nem reagáltam rá.

Órák teltek el mire egy hegy lábához értünk. Elgémberedett tagokkal szálltunk ki.

-A ti Lucytek is az elraboltak között van?-kérdeztem bár tudtam,hogy nem a válasza.

-Nem csak az én Juvia-samám,Kanna-chant és Levit ja meg...

-Gray!-szólt közbe Mistogan.

Edo Gray elhallgatott.

-Érzel valamit igaz?-kérdezte Kanna.

Bólintottam,de nem tudtam mit mondjak.

-Kanna a mágiád megtudja mondani,hogy hányan vannak és hol a barlangban?-kérdeztem.

-Kicsit zavaros,mert jó néhány lélek nincs közvetlenül kapcsolatban a barlanggal-mondta kis idő múlva.- Ötnél több a szörnnyel együtt. Ismerős auráknak érzem mind.

-A lényét is?

-Igen. Mintha már harcoltunk volna vele a Földön... Abba a barlangban van!-mutatott fel a barlangara.

Grayyal mi haladtunk elől utánunk Kanna. Az edolasi énjeink remegve követtek minket,utánuk meg Jellar ment nehogy megfutamodjanak.  A barlanghoz közelítve túl sok ismerős állatott éreztem. Tisztán kivettem az edolasi lányok és a mi illatunk,de ezen felül még két szagnyom volt amit nem tudtam hova rakni.

-Mit érzel Natsu?-kérdezte Gray.

-Szörny illata pont az ami elátkozott minket. Azonban van egy nagyon ismerős illat,ami nem biztos,hogy pontos-mondtam bizonytalanul.

-Pontosabban?

-Szerinted Kanna ha tudnám nem mondanám el?

Nem vártam meg a válaszát. Apró tűz gömböt varázsoltam a kezem köré és elindultam befelé.

-Nagyon félelmetes itt-hallottam a félős énem hangját.

A szemem forgattam,de nem mondtam semmit. A barlang váratlanul kiszélesedett,majd egy a szikla belsejében lévő csarnokba torkollott. A teremben négy tojás jellegű burok volt különböző méretben. A szörnyeteg ott állt előttük. Pont úgy nézett ki,mint amikor Selly megölte. A nyakán látszódott a harapásainak nyoma.

-Javíts ki,de nem ő az átokmondó akit Selly ketté tépet?-kérdezte.

-Már mondtam,hogy ő az... Vajon,hogy maradhatott életben?

-Egy dimenzió portál segítségével... Van valami tervetek?-kérdezte Jellar.

-Arra gondoltok amire én?-kérdezte Kanna.

Bólintottam,majd hagytam,hogy előre lépjen.

-Mit csinálsz Kanna-chan?-kérdezte edo Gray.

-Ne legyetek útba! Ez rád is vonatkozik Mistogan-mondta Gray,majd mindketten ugrásra készen álltunk.

-Hé rusnyaság!-kiáltotta a lány.

Az átokszóró felé fordult. Zavar futott végig az arcán.

-Na mi az szellemet látsz?-kérdezte a lány és közelebb lépett hozzá.

-Lehet. Ha nem tudnám,hogy melyik kapszulában vagy akkor megkérdezném,hogy szabadultál ki... Nem te nem idevalósi vagy... Csak nem?... Oh a földi Fairy Tail látogatást tesz ezen a mágia mentes helyem?-kérdezte gúnyosan,mikor meglátott.

-Igen,mert az itteni barátaink bajban vannak... Amellett egy kicsit haragszunk is rád-mondta Gray.

-Azon kívül,hogy elakartalak pusztítani titeket,mit tettem?

Felmordultam,és előre léptem.

-Oh már tudom... Rajta vegyétek el ami titeket illet-mondta.

Rögtön ugrottam,nem törődve a következményekkel. Szerencsére az,hogy előző nap érkeztem felé hajtotta a szelet. Több mágiám volt,és ráadásul Gray is velem harcolt. Kanna és a többiek a burkok megtörésével volt elfoglalva. Soha nem akartam senkit megölni,de tudtam az edolasiak csak úgy menekülhetnek,ha meghall. Gray lefagyasztotta a lábát,én meg az összes erőm össze gyűjtve szó szerint megpirítottam.

-Nem!-kiáltotta,majd eltűnt. A burkok repedezni kezdtek. Mind a burkok elé siettünk. Először az edolaszi Kanna szabadult ki. Jellar elkapta,majd lefektette a földre.

-Kanna-chan aggodalmaskodott a ő Grayük.

A lány kinyitotta a szemét,majd segítséggel felült.

-Hü de fura vagyok ebben a ruhában-szaladt ki Kanna száján.

Másodjára Juvia burka pattant szét. Az edo Gray aggodalmaskodva pátyolgatta,míg a lány magához nem tért. Harmadiknak Levi szabadult ki,de rögtön utána megpattant a negyedik is. Az ismerős illat pofonként ért,de oda ugrottam. Nem bírtam elhinni,hogy nem álmodom,mikor a lány a karomba esett. Finoman megfordítottam,mire végkép megbizonyosodtam róla,hogy nem az edo ént tartom.

Érzelmektől fűtve,remegő kézzel simítottam ki egy tincset az arcából. A gyűrű az ujjamon meg csillant a félhomályban.

Váratlanul a szempillák felpattantak és az ismerős csoki barna íriszbe néztem bele.

-Mond,hogy nem az edolasi Natsu vagy-mondta rekedten és halkan.

-Lucy...

Alig halottam a saját hangom.

Egy apró könnycsepp gördült le az arcomon,majd egy tétova és puha kéz simult a bőrömre.

-Natsum-súgta.

Nem feleltem,csak lehajoltam,hogy megcsókolhassam.

38.fejezet Irány újra Edo

Narrátor

Natsu csendes lett és megfontolt. A legtöbb idejét a kicsi Selly Lucyvel töltötte,vagy egy küldetésen. A cég tagja ott segítették ahol csak tudták. Legtöbbször Juvia és Levy vállalta, hogy vigyáznak a pici lányra.

A fiú hálás volt nekik ezért. Az eddig is erős férfiú most pontosabb lett és megfontoltabb a harcban is. Ahogy teltek a hónapok a céh gyásza kezdett halványodni. Az öreg épületben egyre több történet keringett, egy idő után akkor is ha Natsu ott volt.

Két év telt Lucy halála óta.

-Apú!-kiáltott a kicsi Selly Lucy,majd az éppen haza térő Natsu elé rohant.

Ő nevetve felkapta,majd a nyakába tette a picit.

-Na hogy vagy kicsim?-kérdezte Natsu.

A kicsi lány kacagott, és az apja erejét örökölve mutatta mire képes.

Makarov nézte őket,majd fel állt a púltra. Rögtön mindenki felé fordult.

-Mindenki hallja a hangom?-kérdezte izgatottan.-Nos lehetőségünk nyílt egy dimenzió közötti kaput nyitni,ami Edolasba vezet. Mivel legutóbb csak néhányan látták az ottani énünket,most mindenkinek van rá lehetősége. Személyes vezetőnk Jellar herceg lenne...

Lily felkapta a fejét,majd ugrálni kezdett örömében. A mester sokáig várt míg mindenki elcsendesedett.

-Jellar herceg azt mondja,hogy van a céhnek egy meglepetése,de előtte még segítenünk kell neki. Holnap indulunk.

-Baj van Natsu?-kérdezte Gray amikor feltűnt neki,hogy a fiú a lányát nézi.

-Fura lesz találkozni az Edolasi Lucyvel-mondta halkan.

-Ez igaz... Nekem az lesz fura,hogy az ottani énem folyton téli ruhában van.

Mind ketten maguk elé néztek,majd váratlanul Natsuból kitört a nevetés.

Mindenki felé fordult,hiszen az elmúlt években nem volt rá jellemző ez a fajta érzelem megnyilvánulás.

-Szerinted az Edo énem még mindig olyan gyáva?-kérdezte végül a könnyeit törölgetve.

-Ha igen akkor bajban van...

Jókedvük mindenkire átragadt.

Másnap mindenki össze csomagolva várakozott a céh előtt. A többségük izgatottan várta a találkozást a másik énjével.

Natsu

Lucyke a nyakamba ült. Előző este meséltem neki Edolasról,így most izgatottan várta,hogy meg ismerhesse édes anyja hasonmását. Happy vidáman röpködött fölöttünk,közben össze vissza csacsogott. Gray egyik kezével a lányát fogta a másikkal Juviát ölelte magához. Erza Sellyvel és Allal volt elfoglalva. Láttam rajta,hogy feszült egy kicsit.

Váratlanul az ég beborult,majd egy víz függöny szerű anyag ereszkedett le a bajárat elé. Néhány másodperc múlva Jellar lépett át rajta.

-Sziasztok-köszönt mire a többség a köszöntésére sietett.

-Jól van ne fojtsatok meg! Nem akartok inkább jönni? A kapukat nem sokáig bírjuk nyitva tartani.

Gyorsan felkaptuk a holmijainkat,majd Jellardot követve bementünk a víz esésbe. Erza utoljára jött velem és a lányommal.

Edo olyan volt mint emlékeimben leszámítva,hogy a szigetek már nem lebegtek.

A kastély udvara hatalmas volt és teljesen káprázatos. Selly Lucy és Gou Juvia ámulva figyelték az épületet ahogy még néhányan.

-Szép ugye? Apám minden mocskát eltüntettük belőle.  -Szépen rendbe tettétek... Coco merre van?-kérdezte Lily.

Válaszra kinyílt az ajtó és a villámgyors lányka rohant be rajta.

-Lily!-kiáltotta boldogan,majd hozzánk rohant.

A fekete exeed hozzá bújt.

-Na jó elszeretik a macskámat-nevetett Gajeel.

Coco nevetett,majd felém fordult.

-Natsu-sama! Köszönjük,hogy a múltkor segítettetek nekünk... Jaj,de édes kislány!

Mivel a lányom a karomon volt így szemelőt lehetett. Coco körbe rajongta, közben be nem állt a szája.

Jellar mindenkit üdvözölt,ahogy a Légió tagjai is. Erza mosolyogva üdvözölte edolasi énjét. Az egykori ellenségünk most barátként fogadott.

Az edolasi lány mély tisztelettel hajol meg a három exeed előtt.

-Nocsak... Selly Dragneel?-kérdezte ahogy találkozott a tekintete a húgommal.

-Hogy vagy Erza? Még mindig vadászol az itteni Fary Tailre?

-Áh már rég nem... Na és te? Még mindig szeretsz dimenziók között vándorolni?

-Már nem igazán. Caos kapuját két éve nyitottam meg utoljára...

-Jó nagy felfordulást okoztál itt is vele- vágott közbe Jellar.

Makarov kivételével mindenki kérdőre akarta vonni a húgom,de az ex Fairy Tail tag elindult a csarnokban. Kénytelenek voltunk követni.

-Nos volna egy feladatom a számotokra. Egy férfit kéne elkapni és a Fairy Tail női tagjait kéne kiszabadítanotok.

-Miért pont a céh tagjait bántja?-kérdeztem,közben vissza ültettem a lányom a nyakamba.

-Ez jó kérdés. Ha megtaláljátok a meglepetésem is ott lesz-mondta jelentőség teljesen.

Bevezettek minket egy épület szárnyba,majd külön szobát kaptunk. Lucyke és magához húzta Happyt,majd álomba zuhant amint leraktam az ágyra.

Az ablakomhoz léptem és csak néztem a hatalmas szökő kutat ami a céh logóját formálta meg.

37.fejezet A sárkány könnyei 2/2

Natsu

Makarov a vállamra tette a kezét, én meg felnéztem rá.

-Vissza kell menned Grayékhez. A lányod nem sokáig fog már aludni, és ha téged sem talál ott nagyon ellesz keseredve. Tudom, hogy nehéz és hogy most magányra vársz, de ne feledd el, hogy apa vagy. A kicsi Selly még ha nem is tudja a tudtodra adni ugyan úgy gyászol-mondta.

-Igazad van-töröltem le a könnyeimet, majd elindultam kifelé a céhből.

Kint zuhogott az eső, ami pont kifejezte az érzéseimet. Lucy meg halt. Az átok beteljesült. Felesleges volt kérdezni, hogy miért ő. Féltem ettől, de úgy gondoltam, hogy inkább én szenvedjek egy sort, aki már megélte, hogy elveszítse a szeretteit, nem úgy mint a többiek.

Gray a bejárati ajtóban várt. Nem mondott semmi csak a kezembe adott egy törölközőt, majd a vendég szoba felé terelt csendesen. Juvia éppen akkor takarta be a lányom.

-Most aludt vissza-mondta, majd megölelt.

Kicsit jól esett ez a figyelmesség tőle, de mielőtt a könnyeimet láthatta volna finoman eltoltam magamtól.

-HA szükséged van valamire csak szólj-mondta Gray, majd csendesen kimentek.

Lucy (ne kérje senki, hogy az első nevén szólítsam) álmában megfogta az ujjam, ahogy  finoman megsimogattam a kezecskéjét. Apró arca szomorú volt, és láttam rajta, hogy érzi... Az édesanyja meghalt.

A kicsi mellett aludtam el, és reggel arra keltem, hogy nincs mellettem. Ahogy körbe néztem láttam, hogy Gray ringatja éppen, és próbálja megetetni cumisüvegből.

-Ne haragudj, de egy ideje fenn már. Próbáltalak hagyni, de Selly nem akar enni...

-Megpróbálom én...

Óvatosan átvettem a lányom, majd  a elkezdtem adni neki a tejet. Lucy rögtön szívni kezdte az üveg szívókáját. Tekintetét végig rajtam tartotta, mintha attól félne, hogy eltűnök.

-Látszik, hogy felismeri az apját-mondta a barátom, majd kiment.

Csendesen telt el a délelőtt. Délután csak annyi időre zavartak Grayék amíg közölték, hogy a mester elintézte Lucy temetését. Bár mennyire is szerettem ezt nem bírtam volna megcsinálni.

A temetése egy hét múlva volt. Végig sírtam az egészet, de nem érdekelt. Ki ne tette volna ezt a helyemben? Ahogy vissza mentem az üres házba, megint rám tört a sírhatnék, és amint a kicsit lefektettem és elvonultam a hálóba megint fel tört belőlem a zokogás. A falakból és az ágyneműből Lucy illata fogadott. A kandallója felett a közös képeink voltak, köztük egy olyan is ami nemrég készült az esküvőn.Az a kép tükrözi a legjobban Lucy örök mosolyát amit, majd megmutathatok a lányunknak, ha elkezdi keresni az anyukáját.

36.fejezet A sárkány könnyei 1/2

Narrátor

Selly minden tőle telhetőt megtett azért, hogy legyőzze az ellenfelét, de az erősebbnek bizonyult nála. Asai csak le gyengítették , de nem ölték meg a sötét alakot.

-Sárkány Harag!-kiáltott a lány, majd átalakult sárkánnyá.

Állkapcsai közé kapta a férfit,majd ketté roppantotta a gerincét.

-Engem meg ölhetsz, de van egy rossz hírem. Én utánam tíz hónappal a céhetek leggyengébb embere is meg fog halni-mondta  gúnyosan, majd porrá vált.

Gray

Mindenki lefagyva állt, majd döbbenten néztünk körbe. Kerestük, hogy kire gondolhatott az az alak. Akaratlanul is közelebb húztam magamhoz Juviát, aki még jobban belém kapaszkodott. Ahogy láttam Natsu is így tett, ahogy Romeo is hirtelen úgy érezte, hogy Wendy mellet a helye.

-Nyugodjatok meg gyermekeim. Nem fogom hagyni, hogy bármelyikőtök is meghalljon!-ígérte Makarov-Most pedig menjünk haza!

-Mester Natsuék kimerültek! Pihenjünk egy kicsit aztán induljunk-mondta Levi.

-Oh nem csak ők kaptak különös fegyvereket. Fogjátok meg egymás kezét!-mondta, mire egy nagy kört alakítottunk.

Mester lehunyta a szemét, mire egy nagy fénygömb vett minket körbe. Önkéntelenül is becsuktam a szemem, és mire kinyitottam a céh udvarán voltunk. Selly összerogyott, és ha Alex nem kapja el akkor biztos a földre zuhan.

Alex felvette, majd bevitte az épületbe. Finoman megszorítottam kedvesem kezét, majd jeleztem, hogy ideje haza mennünk. Minden szó nélkül jött mellettem. Csendesen ballagtunk haza, közben valamiért sűrűn egymásra néztünk.

Szükségem volt arra, hogy lássam. Alig értünk be a házba ár is felé fordultam és csókolni kezdtem-persze csak óvatosan.

-Attól, hogy terhes vagyok nem kell úgy kezelni mint aki cukorból van-kuncogott.

-Csak szeretnélek máshogy is szeretni, nem csak olyan vad hévvel-mondtam, de éreztem, hogy bele pirulok.-Ne eljössz velem fürdeni?

-Most Juvia mondja azt, hogy nem akar veled fürdeni?-kérdezte huncutul.

-Ne!

-Oké.

Juvia elindult a fürdő felé, majd elkezdte a vizet engedni. Elkezdet vetkőzni, majd csábítóan felém nézett. Lassan mögé léptem, és felém fordítottam.

-Szóval velem szeretnél fürdeni? Hát jó...

Magához  rántott, de mielőtt a testünk össze ért volna arrább ugrott, én meg beleestem a forró vizes kádba.

-Juvia! Ezt most miért?-kérdeztem duzzogva.

-Cuki vagy mikor duzzogsz-mondta, és megpuszilta az arcom.

A következő pillanatban azon kaptam magam, hogy leveszi rólam a vizes ruháimat.

-Hé drágám-mondtam zavartan, de addigra már az ölemben ült.

-Rossz kislány.

Mondtam szeretett teljesen. Megpróbáltam komolynak tűnni, de ez nehezen ment miközben a nyakláncommal játszott.

Az idő nagyon gyorsan telt. Egy hónappal később összeházasodtunk Juviával,mivel bennem volt a félsz és mert nagyon szeretem. Nem sokkal utánunk Natsuék esküvője volt. Nem lepődtem meg azon, hogy Lucy is terhes, hiszen ők régebb óta voltak együtt mint mi.

Juvi szépen gömbölyödött, én meg minden alkalmat megragadtam, hogy a pocakjához érhessek. A kicsi egyre nagyobbakat rúgott, és volt, hogy Juvia felnyögött álmában, mert olyan erős volt a pici. Ahogy a terhesség végéhez közeledett egyre sűrűbben fordult elő, hogy alig kapott levegőt, de nem szólt semmit, csak mosolygott, és a pocakját, vagy az én fejem simogatta.

Egy nap aztán beköltözött a céh orvosijába. Lucy is ott volt, hiszen őneki is az utolsó napok voltak hátra. Miranje-nek és Levinek meggyűlt a bajuk velük, ugyan is egyszerre indult be a szülés náluk. Natsuval idegesen várakoztunk az orvasi előtt, közben hallgattuk a többiek ugratásaikat.

-Na itt vannak a boldog apukák. Összebeszéltetek, hogy mind kettőtöknek lánya született?-kérdezte Levy órákkal később.

Nem akartam hinni a fülemnek, de láttam, hogy a legjobb barátom is így van ezzel. Szinte önkívületbe esve mentünk be.

-Pont olyan min te-súgta fáradtan Juvia.

-Inkább rád hasonlít-mondtam.

-NA és mi lesz a kicsik neve?-kérdezte Makarov.

-Sely Lucy-mondta Lucy közben Natsu vállára dőlt fáradtan.

-NA és a tieteket hogy fogják hívni Gray?

-Gou.

-Juvia-mondtam egy másodpercelkésőbb mint a párom.

Nevettünk, hiszen mind a ketten a másikra gondoltunk.

-Gou Juvia-mondtam végül.

Láttam a szerelmemen, hogy tökéletesen megfelel neki.

Az elkövetkező két hétben teljesen meg is feledkeztem az átokról, de aztán Jivia megbetegedett. Aggódtam érte, főleg, hogy féltem, hogy ő lesz az aki meghal.

-Nem fogok meghalni Gray-mondta esténként, de nem bírtam megnyugodni. 

Éjjelente, jó szorosan magamhoz öleltem, és csak reménykedtem, hogy nem gyengült le annyira a terhesség alatt, hogy ő legyen a leggyengébb. Aznap amikor a tíz hónapos idő a végéhez ért, nem mozdultam mellőlük, bár úgy tűnt jobban van, mint előtte lévő napokon. Délután az eső elkezdett szakadni.

-Az ég szomorú, bár Juvia boldog. Valami baj történt-mondta.

-A mester nem mondta, hogy sikerült e megtörnie az átkot-mondtam halkan, és még közelebb Húztam magamhoz őket.

Gou a karjában aludt békésen. Este felé már kezdtem érezni, hogy nem Juviára vonatkozott az átok, de ideges voltam, hogy melyik barátom lehet az. A választ meg is kaptam vacsora után, amikor kopogtak.

Tőrként hasított belém mikor megláttam kiáll az ajtóba. Hisz még élni se kezdett a hírvivőm, és már is elveszítette annyi barátját, és most ez...

35.fejezet Fairy Tail Kulcsa!

Narrátor

Ritkán van olyan, hogy a teljes Fairy Tail felkerekedik. Most erre volt példa hiszen a céh érdeke így kívánta. A kihívás szerint mindenkinek ott kellett lennie a küzdelmen.

Elől ment Natsuék csapata, kiegészülve a két exeeddel és Juviávala. A lány remegő kézzel fogta Gray kezét. Neki is és a fiúnak is a rémálma volt a gondolataiban.

-Győzni fogok-súgta Gray szerelmének és közben futólag megcsókolta.

Napok óta mentek. Aki látta őket, mind aggódva figyelte a vonulásukat. Mindenki hallott a versenyről, és bár sokan nem szerették őket, tudták, ha a Fairy Tail elbukik akkor nekik is végük.

Makarov megállította őket egy kihalt tisztáson. Nem messze tőlük hat sötét alak várakozott. Jöttükre felkapták a fejüket, majd a vezérük kitárt karokkal elindult feléjük.

-Nos végre itt vagytok!  Szóval ki az az öt aki megküzd az én öt emberemmel?

A kérdezettek kihúzták magukat, és mind megfogta a zsebében lévő segítséget nyújtó tárgyaikat.

-Gray...

A fiú Juvia felé fordult, mire az a nyakába ugrott.

-Megígérted, hogy mellettem maradsz. Vigyázz magadra szerelmem... Mindkettőnknek szüksége van rád-súgta.

Gray

Kellett egy kis idő amíg felfogtam Juvia szavainak jelentését. Mikor végre megértettem mit mondott megcsókoltam.

-Vissza jövök! Nem hagyom, hogy bajotok essen-mondtam, majd a többiek után mentem.

Natsu felborzolta Romeo haját, majd mellém csapódott. Egy sorban megálltunk távolabb a céh tagjaitól.

-Skacok tegyünk meg mindent, hogy mi nyerjünk. Ígéretet tettem Juviának és nem akarom megszegni, főleg úgy, hogy terhes-kértem őket halkan.

-Akkor feltétlenül muszáj nyernünk-mondta Erza.

-Nos ti vagytok azok. Akkor a sálas fickóé legyen mondjuk Ice Cat. A kislányé Supterra. A vörös csajé Iron, a szöszié Mangus. Fire tied a fekete hajú srác-mondta a vezérük.

Ő hátra ment a társai mögé azok meg előre jöttek. Ellenfelem haja vörös volt mint a tűz és amint elkezdtük a harcot rá jöttem, hogy nem véletlenül Fire a neve. Fekete tűz mágiát használt. Kegyetlenül erős volt és éreztem, hogy minden erőm elszívja, de nem adtam fel.

Egy csapása azonban telibe talált. Görnyedten rogytam a földre. Tompán hallottam egy sikolyt, de nem bírtam felállni, ahogy kevés volt az időm. A könnyek marták a szemem, de ekkor eszembe jutott Juvia rajongó tekintete, és ahogy szólít.

A zsebembe nyúltam, majd a kapott jég bombák közül egyet a hasához vágtam, majd a saját csapásomat is rá küldtem, bár már feleslegesen. A kis bomba a gyomránál robbant fel, és mire az én varázslatom már eltalálta rég elájult a fájdalomtól. Lihegve húztam ki magam, és vissza mentem a céhhez. Még vissza néztem a vezetőjükre, aki akkor szúrta át a vesztes csapat társát. Felfordult a gyomrom, és inkább Juvia felé fordultam.

-Egy-null a Fairy Tailnek-mondta a sötét cég vezetője mérgesen.

Átkaroltam Juviát, majd a többiekre fordítottam a figyelmem.

Erza

Vas csattant a vason ahogy neki kezdtem a harcnak. A fickó teljesen vasba volt burkolva. A legtöbb kardom már tíz perc után csődöt mondott. Hallottam a mesterük hangját ahogy kikiáltja, hogy, hogy egy-null nekünk, de nem érdekelt. A fickó megint bele harapott a kardomba, és az megint használhatatlanná vált. Utáltam a gondolatot, hogy elbukjak, így hamar lecseréltem a fegyverzetem. A gumis anyagból készült ruhám nem volt jó választás, mert a fegyvere gyenge volt, de figyelem elterelésnek pont megfelelt.

-Lecserélés!-kiáltottam, majd elővarázsoltam a sárkány pikkelyből készült kardom.

-Jégsárkány pikkelyét használod? Ez lehetetlen!

-Mindent a barátaimért!-kiáltottam, majd megvágtam vele, mire Jéggé fagyott a teste.

Natsu

-Kettő-null a Fairy Tail részére! hallottam a kiáltást, de nem érdekelt. Wendy hátát védtem ugyan is menet közben partnert cseréltünk. Ő a jégharcossal küzdött én meg a föld eleművel. Szerencsére a varázsgömböknek köszönhetően nem merültünk ki, de azért megizzadtunk.

-Vissza kéne cserélnünk a partnereinket!-mondta két támadás között.

-Egyetértek húgi!

A következő pillanatban egyszerre csaptunk a másik ellenfele felé. Erre nem számítottak, így telibe kaptuk őket.

Lucy

Hangos káromkodás töltötte be a környéket, majd a következő pillanatban felharsant az eredmény jelzés.

-Négy-null.

Ellenfelem nagyon perverz volt, de valamiért az volt a benyomásom, hogy csak egy báb. Virgo könnyen elbánt vele, mire elégedetten kihúztam magam.

-Szép legyőztétek az embereim... Lássuk engem legyőztök e!-kiáltotta a vezérük, majd átalakult.

Natsu szinte azonnal mellettem termett. Erza idegesen rándult össze, ahogy Wendy is.Gray maga mögé tolta Juviát, majd mikor ő lett először célba véve elugrott onnan.

-Túl könnyű volt az embereit legyőzni-mondta Natsu, majd arrább ugrott velem.

A céh vezetője vadul küzdött és a saját támadásainkat fordította ellenünk.

-Csak én éreztem, hogy bábok a csatlósai?-kérdeztem idegesen.

-Értelmet nyert, hogy miért ölte meg őket. Elvette az emlékeiket, és felhasználja ellenünk a fegyvereinket-mondta Erza.

-Miért csak Grayt és Lucyt veszed célba?-kérdezte Natsu idegesen és lángolva, mikor már sokadjára vett minket célba.

-Mert mindenkinek az ő erejük kell-hallottam egy nagyon ismerős hangot.

Oldalra néztem és megláttam Lukát ahogy ott áll a mester mellett. Azonban mintha csak én láttam volna. A farkas rám nézett, majd elkiáltotta magát!

-Használd a Fary Tail kulcsát!

A következő csapás eltalált, mire fájdalom nyilallt belém.

-Kérlek segíts!-mondtam sírva, miközben magam elé vettem a kulcsot-Fary Tail kulcsa!-kiáltottam.

Lángok ölelték közre a kulcsot, majd az felemelkedett. A következő pillanatban Luka ott termett előttem. Arrább vitt onnan. A hátán ülve láttam, amint a kulcs ember méretűvé vált, majd a következő pillanatban Selly állt a helyén.

-Megbánod, hogy átakartad verni a barátaimat-mondta fenyegetően.

34.fejezet A csapat

Narrátor

Makarov idegesen ült a céh pultjánál. Egy fekete papírra írt levélt zaklatta fel. Egy elég komoly fenyegetés volt, melyben a céhet kihívják egy párbajra. A nyertes visz mindent.

-Miért nem fogadod el?-kérdezte a gerendán ülő Mavis vidáman.

Akkor menj a fiú kollégiumba. Holnap beszélek a céhhel.

Alex engedelmeskedett. Amint távozott Mavis leugrott a gerendáról.

-Tudok valakit aki szívesen segítene nekünk. Elmehetek érte?

-Tudod, hogy nincs hatalmam feletted.

Az első mester vidáman távozott. Makarov a kabátja zsebébe nyúlt és megfogta az ott lévő apró csomagot.

Lucy

A reggel napfényesen köszöntött ránk. Natsu még aludt, mikor felkeltem. Csináltam reggelit, és miközben a teafõzõ jelzésére vártam az ujjamon csillogó gyûrût néztem. Két hete lettem Natsu menyasszonya, de még mindig nem fogtam fel teljesen, hogy megkérte a kezem.

-Jó reggelt Hercegnõ-köszönt drágám, mikor kómás fejjel kijött a konyhába.

-Szia hogy aludtál?

-Remekül, mert mellettem voltál.

Natsu hosszasan megcsókolt, majd a fenekemre csapott. Nem volt erõs, de azért elég volt ahhoz  hogy elpiruljak. Reggeli után lassan sétáltunk a céhbe. Útközben találkoztunk Juviájékkal, és Leviékkel is.

-Nem tudjátok a mester miért hívat mindenkit a céhbe?-kérdezte Gray álmosan.

Megráztuk a fejünket, majd tovább mentünk a céhbe.

-Mindenki itt van?-kérdezte Makarov idegesen amikor beléptünk a kapun.

Mivel helyeslő igen volt a válasz bólintott, mire a céh kapuk becsukódtak.  Mindenki elhallgatott, mire belekezdett a beszédébe.

-Tegnap este a céh kapott egy kihívást. A levélben az áll, hogy az egész céh szembe száll a kihívó fekete céhhel. A nyertes céh birtokba mind kettő erejét, és rangját. A vesztes meg rabszolga sorba jut.  Ez még eddig nem is volna annyira szörnyû, de ha elfogadjuk a feltételeket ki kell jelölnöm öt embert, hogy harcoljon. Kérdezem, hogy benne vagytok így a nevezésben?

Mindenki a szomszédjával gyors megbeszélte a helyzetet  majd mindenki fel emelte a kezét és az együttes jelünket mutatva fejezte ki a válaszát.

-Ezt egyezésnek értem. Szóval akik a nevüket hallják jöjjenek ide! Erza!

A lány oda ment, mire a mester egy kardot vett elő a pult alól.

-Ismerős illat árad abból a fegyverből-mondta Natsu halkan.

-Ezt a kardot egy sárkány pikkejébõl kovácsolták csakis neked. Az ellenség nem fog erre a fegyverre számítani, így ne is mutasd senkinek se amíg nem kerül rá sor-mondta a mester.

Erza vissza ült, és a kardját elrejtette.

-Wendy!

A lány meglepődve fel állt, majd a mesterhez lépett.

-Ez a kis gömb mindig annyi levegőt fog eltárolni magában amennyire a harchoz szükséged van. Legyen mindig nálad-mondta a mester, és egy ezüst golyót adott neki.-Natsu!

Párom vidáman lépett a mester elé. Makarov neki is egy golyót adott, de z vörös színû volt.

-Gray!-a fiú megmerevedett a nevére, és Juviára nézett, csak utána állt fel.-Néhány jég bomba, ami eltereli rólad a figyelmet míg le nem ütöd az ellenfeled.

A fiú egy zsákot kapott ami elfért a zsebében. Mindenki izgatottan nézett Makarovra. Az öreg nagyon gondolkodott.

-Lucy!-kiáltotta.

Minden szó nélkül mentem elé.

-Ez egy különleges kulcs...-csak ennyit mondott és a kezembe nyomot egy kis tenyérnyi tárgyat.

"Ha oda kerül a sor csak annyit mondj, hogy Segítõ barát hívlak!Fary Tail kulcsa."

Ahogy elolvastam a csomagolást rá jöttem, hogy egy csillagszellem kulcsa van a kezemben.  A csomagolásán keresztül éreztem, hogy nagy erõ van benne. Vissza mentem a többiekhez.

-Menjünk edzeni-javasolta Erza.

-Indulás!-mondtam, majd elköszöntünk a többiektől.

(kommentet kérek, és bocsi a késésért.)

33.fejezet "Szint emelés"

Lucy

A szép álmom finom érintés szakította félbe. Először azt hittem Happy az, de rá jöttem, hogy neki nem ilyen puha a szőre. Fáradtan kinyitottam a szemem, és egy rózsaszín rózsával találtam szembe magam. A virág finoman megérintette az orrom hegyét, és tovább siklott az arcomon. Kuncogtam, mikor a szabad nyakamhoz ért, mire megállt.

-Jó reggelt Hercegnőm-súgta Natsu a fülembe, majd finoman megharapta.

-Jó reggelt. Mire ez az ébresztés?

-Jobb szeretnéd ha csókkal keltenélek? Vagy valahogy máshogy?

Célzatosan végig húzta a kezét a combomon, mire megremegtem.

-Nincs vele semmi bajom, csak ha így ébresztesz az általában azt jelenti, hogy velem akarsz lenni egész nap...

-És az baj?

-NEM! Dehogy, csak olyan hirtelen szokott rád jönni az ilyen összebújós nap.

Natsu felé fordultam. Tekintete könyörgő volt, és szinte éreztem, hogy valami elkerülte a figyelmem. Vissza gondoltam az egész hétre.

Szerelmem minden nap később kelt mint én, és szinte mindig úgy ébredtem, hogy szorosan ölel közben a mellemen van a feje. Nem igazán értettem a viselkedését, ahogy azt sem, hogy miért akar folyton félre vonulni a céh tagjai közül.

-Natsu mi a baj?-kérdezem idegesen, mire ő megrázza a fejét.

-Menjünk dolgozni-mondta keletlenül.

Megvárta míg felöltözöm, közben én azon gondolkodtam, hogy mi lehet vele.A fél utat csendben tettük meg. Natsu a kezem fogta végig, de amúgy rám se nézett.

-NA jó mi a baj?

-Semmi mi lenne?

-Natsu ne csináld már. Nem vall rád, hogy nem szólsz hozzám. Mi a baj?

-Semmi-mondta csendesen.

-Natsu!

-Semmi azonkívül, hogy nem akarsz eltölteni velem egy napot. Semmi.

Natsu ment tovább, de nem mondott semmi többet. Utána rohantam és átkaroltam, mire megtorpant. Lehajtotta a fejét, és nem fordult felém.

-Ne haragudj. Nem tudom, miért nem vettem a lapot még otthon-mondtam, mire megfordult.

-Ha nem akarsz velem lenni mond meg, de ez nagyon rosszul esik.

-Persze, hogy veled akarok lenni. Az se zavarna, ha ma nem mennénk haza.

-Nem akarsz haza menni akkor hova menjünk?

-Jaj azt akartam mondani, hogy menjünk haza.

-Na ez jobban tetszik.

Natsu átkarolta a derekam, majd picit felemelt. még mindig alacsonyabb voltam nála, de legalább zavartalanul megcsókolhatott. Miután le tett vissza fordultunk, majd léptekkel haza rohantunk.

-Akkor most ott folytatom ahol abba hagytam.

Natsu felkapott, majd az ágyra fektetett. Mire észbe kaptam, már vadul csókolt, és magához húzott.

-Emlékszel mikor bevallottam mit érzek irántad?-kérdezte váratlanul.

-Igen...

-Szerinted nem kellene tovább léptetni a kapcsolatunk?-kérdezte.

-Mire gondolsz?

Natsu a zsebébe nyúlt, majd a kezembe nyomott egy apró karika lakú tárgyat. Döbbenten néztem rá, mire ő csak lesütötte a szemét.

-Én komolyan gondoltam, azt, hogy rendes családot szeretnék-mondta halkan.-Csak rajtad áll, hogy komolyabb szintre emeljük.

Csak néztem rá, és a kezemben lévő gyűrűt szorongattam. Natsu felsóhajtott, majd legördült rólam. Az ajtóhoz lépett, és láttam rajta, hogy nem erre számított.

-Natsu várj!

Felpattantam, majd alig fordult meg a nyakába ugrottam.

-Természetesen én is szeretnék ettől a kapcsolattól-mondtam, mire elpirult.