2015. február 20., péntek

39.fejezet Edo küldetés és meglepetés

Natsu
Másnap Coco ébresztett minket. Lucyke vidáman kacagott,miközben öltöztettem,mert a lány folyamatosan szaladgált körülöttünk. Reggeli után Jellar felpakoltatott egy ökrös szekérre csomó élelmet,majd takarókat.
-Rajtam kívül hárman gyertek. Összesen heten megyünk. Hárman csatlakoznak hozzánk az itteni Fairy Tailből. Mester megengedte,hogy egy nő is velünk jöjjön,mint csali. Tudom nem szép ilyet kérni tőletek és ha senki nem vállalja,akkor...
-Vállalom!
Mindenki Kanna felé nézett. A lány kihúzta magát,közben a kártyáival játszott.
-Miért te vállalnád?-kérdezte Levi.
-Mert engem nyomon lehet követni a kártyáim segítségével.
Ezzel mindenki egyeet értett. Sóhajtottam,majd Levi kezébe adtam Lucyt. Kanna után mentem aki már Jellar mellett állt.
-Na nem! Nem mész egyedül,te forró fejű!
Ahogy hátra néztem láttam,hogy Gray megcsókolja Juviát,majd felém tart. Össze öklöztünk,majd Jellar mellé mentünk.
-A többiek akkor maradjanak itt. Igyekszünk vissza.
Egy pillanatra megtorpantam a szekér láttán,de utána beültem. Az Edo Fairy Tailből a mi énünk jött.
-Csak ketten?-kérdezte Jellar.
-A mi Kannánk jött volna,de őt is elfogták...-mondta sírós hangon az én énem.
A szekér hamar útra indult.
-Nem akarnál levetkőzni?
Gray szemrehányóan mérte végig a téli ruhákba öltözött Grayt.
-Én könnyen megfázom... Te meg felvehetnél egy felsőt...
-Melegem van...
-Pasik... Jeller hol a hordó söröm?-kérdezte Kanna unottan.
-Kanna-chan mindig teát iszik. Ő utálja az alkoholt-mondta az edolasi énem.
-Az a ti Kanna-tok-mondta Gray.
Csak hallgattam köztük. Igyekeztem nem a rosszullétemre gondolni.
-Natsu nagyon csendes lett-hallottam Jellar hangját.
-Lucy halála óta nem igazán lehet látni nevetni, hacsak nem a lányával játszik-mondta Gray.
Kezem ökölbe szorult ha arra emlékeztettek milyen unalmas lettem az elmúlt két évben.
-Bocs...
Nem reagáltam rá.
Órák teltek el mire egy hegy lábához értünk. Elgémberedett tagokkal szálltunk ki.
-A ti Lucytek is az elraboltak között van?-kérdeztem bár tudtam,hogy nem a válasza.
-Nem csak az én Juvia-samám,Kanna-chant és Levit ja meg...
-Gray!-szólt közbe Mistogan.
Edo Gray elhallgatott.
-Érzel valamit igaz?-kérdezte Kanna.
Bólintottam,de nem tudtam mit mondjak.
-Kanna a mágiád megtudja mondani,hogy hányan vannak és hol a barlangban?-kérdeztem.
-Kicsit zavaros,mert jó néhány lélek nincs közvetlenül kapcsolatban a barlanggal-mondta kis idő múlva.- Ötnél több a szörnnyel együtt. Ismerős auráknak érzem mind.
-A lényét is?
-Igen. Mintha már harcoltunk volna vele a Földön... Abba a barlangban van!-mutatott fel a barlangara.
Grayyal mi haladtunk elől utánunk Kanna. Az edolasi énjeink remegve követtek minket,utánuk meg Jellar ment nehogy megfutamodjanak.  A barlanghoz közelítve túl sok ismerős állatott éreztem. Tisztán kivettem az edolasi lányok és a mi illatunk,de ezen felül még két szagnyom volt amit nem tudtam hova rakni.
-Mit érzel Natsu?-kérdezte Gray.
-Szörny illata pont az ami elátkozott minket. Azonban van egy nagyon ismerős illat,ami nem biztos,hogy pontos-mondtam bizonytalanul.
-Pontosabban?
-Szerinted Kanna ha tudnám nem mondanám el?
Nem vártam meg a válaszát. Apró tűz gömböt varázsoltam a kezem köré és elindultam befelé.
-Nagyon félelmetes itt-hallottam a félős énem hangját.
A szemem forgattam,de nem mondtam semmit. A barlang váratlanul kiszélesedett,majd egy a szikla belsejében lévő csarnokba torkollott. A teremben négy tojás jellegű burok volt különböző méretben. A szörnyeteg ott állt előttük. Pont úgy nézett ki,mint amikor Selly megölte. A nyakán látszódott a harapásainak nyoma.
-Javíts ki,de nem ő az átokmondó akit Selly ketté tépet?-kérdezte.
-Már mondtam,hogy ő az... Vajon,hogy maradhatott életben?
-Egy dimenzió portál segítségével... Van valami tervetek?-kérdezte Jellar.
-Arra gondoltok amire én?-kérdezte Kanna.
Bólintottam,majd hagytam,hogy előre lépjen.
-Mit csinálsz Kanna-chan?-kérdezte edo Gray.
-Ne legyetek útba! Ez rád is vonatkozik Mistogan-mondta Gray,majd mindketten ugrásra készen álltunk.
-Hé rusnyaság!-kiáltotta a lány.
Az átokszóró felé fordult. Zavar futott végig az arcán.
-Na mi az szellemet látsz?-kérdezte a lány és közelebb lépett hozzá.
-Lehet. Ha nem tudnám,hogy melyik kapszulában vagy akkor megkérdezném,hogy szabadultál ki... Nem te nem idevalósi vagy... Csak nem?... Oh a földi Fairy Tail látogatást tesz ezen a mágia mentes helyem?-kérdezte gúnyosan,mikor meglátott.
-Igen,mert az itteni barátaink bajban vannak... Amellett egy kicsit haragszunk is rád-mondta Gray.
-Azon kívül,hogy elakartalak pusztítani titeket,mit tettem?
Felmordultam,és előre léptem.
-Oh már tudom... Rajta vegyétek el ami titeket illet-mondta.
Rögtön ugrottam,nem törődve a következményekkel. Szerencsére az,hogy előző nap érkeztem felé hajtotta a szelet. Több mágiám volt,és ráadásul Gray is velem harcolt. Kanna és a többiek a burkok megtörésével volt elfoglalva. Soha nem akartam senkit megölni,de tudtam az edolasiak csak úgy menekülhetnek,ha meghall. Gray lefagyasztotta a lábát,én meg az összes erőm össze gyűjtve szó szerint megpirítottam.
-Nem!-kiáltotta,majd eltűnt. A burkok repedezni kezdtek. Mind a burkok elé siettünk. Először az edolaszi Kanna szabadult ki. Jellar elkapta,majd lefektette a földre.
-Kanna-chan aggodalmaskodott a ő Grayük.
A lány kinyitotta a szemét,majd segítséggel felült.
-Hü de fura vagyok ebben a ruhában-szaladt ki Kanna száján.
Másodjára Juvia burka pattant szét. Az edo Gray aggodalmaskodva pátyolgatta,míg a lány magához nem tért. Harmadiknak Levi szabadult ki,de rögtön utána megpattant a negyedik is. Az ismerős illat pofonként ért,de oda ugrottam. Nem bírtam elhinni,hogy nem álmodom,mikor a lány a karomba esett. Finoman megfordítottam,mire végkép megbizonyosodtam róla,hogy nem az edo ént tartom.
Érzelmektől fűtve,remegő kézzel simítottam ki egy tincset az arcából. A gyűrű az ujjamon meg csillant a félhomályban.
Váratlanul a szempillák felpattantak és az ismerős csoki barna íriszbe néztem bele.
-Mond,hogy nem az edolasi Natsu vagy-mondta rekedten és halkan.
-Lucy...
Alig halottam a saját hangom.
Egy apró könnycsepp gördült le az arcomon,majd egy tétova és puha kéz simult a bőrömre.
-Natsum-súgta.
Nem feleltem,csak lehajoltam,hogy megcsókolhassam.

1 megjegyzés: