Meglepődve, de annál nagyobb örömmel tapasztaltam, hogy a negyedik burokban a mi Lucynk volt. Natsu szorosan magához húzta, és nem akarta elengedni, de ezt meg is értettem. Ha Juvia tért volna vissza a halálból én is így reagáltam volna.
Natsu végig a karjában vitte a pátját, míg leértünk a hegyről. A szekér jócskán megtelt, amit a mi Kannánk meg is szólt, de mindenki csak nevetett.
-Már azt hittem nem értek ide-fogadott minket a mester.-Mi történt?-kérdezte.
-Csak jó-biccentettem Natsu felé.
-Lucy?-kérdezte az öreg ámulva.
Szöszi hozzásimult Natsu karjához és csak mosolygott. Mondtam volna többet is, de ekkor kicsapódott az épület ajtaja, és az én drága feleségem ugrott a nyakamba.
-Gray!-kiáltotta.
Még fel se fogtam, hogy ott van már csókolt is, közben a lábát felhúzta, hogy még közelebb legyen hozzám.
-Imádom mikor ilyen tüzes valaki-nevettem.-Nézd kit hoztunk!
-Lucy-chan-sikította, majd a lány nyakába ugrott.
A két lány össze ölelkezett. Natsu mellém lépett. Arca ragyogott, és láttam rajta, hogy hosszú idő óta először igazán boldog.
-Papa!
-Apu!
Mindketten megfordultunk, majd egyszerre kaptuk fel a felénk rohanó lányainkat.
Gou a nyakamba temette kicsiny fejét, én meg kacagtam. Natsu feldobta a kicsi lányát, majd Lucyhez ment, aki megilletődve nézte a zavarban lévő kislányt.
A céh tagjainak kellett egy kis idő, hogy kijöjjenek, és mikor megláttak az elveszettnek hitt társunk boldogan körbe állták.
Jó sok idő eltelt, mire mindannyian lehiggadtunk. Mind kíváncsiak lettünk volna, hogyan élhette túl az átkot, de ő maga se tudta megmondani.
Az este folyamán olyasmi történt ami már régen nem volt. A földi Fairy Tail hangosan ünnepelt.
(Bocsi ez most rövid, de kárpótlásul egy jó kis FT amvvel szolgálhatok. Nem saját, sajnos)
Csúcs szupi lett. Folytasd de olyan hamar amilyen gyorsan csak tudod!
VálaszTörlés