A szép álmom finom érintés szakította félbe. Először azt hittem Happy az, de rá jöttem, hogy neki nem ilyen puha a szőre. Fáradtan kinyitottam a szemem, és egy rózsaszín rózsával találtam szembe magam. A virág finoman megérintette az orrom hegyét, és tovább siklott az arcomon. Kuncogtam, mikor a szabad nyakamhoz ért, mire megállt.
-Jó reggelt Hercegnőm-súgta Natsu a fülembe, majd finoman megharapta.
-Jó reggelt. Mire ez az ébresztés?
-Jobb szeretnéd ha csókkal keltenélek? Vagy valahogy máshogy?
Célzatosan végig húzta a kezét a combomon, mire megremegtem.
-Nincs vele semmi bajom, csak ha így ébresztesz az általában azt jelenti, hogy velem akarsz lenni egész nap...
-És az baj?
-NEM! Dehogy, csak olyan hirtelen szokott rád jönni az ilyen összebújós nap.
Natsu felé fordultam. Tekintete könyörgő volt, és szinte éreztem, hogy valami elkerülte a figyelmem. Vissza gondoltam az egész hétre.
Szerelmem minden nap később kelt mint én, és szinte mindig úgy ébredtem, hogy szorosan ölel közben a mellemen van a feje. Nem igazán értettem a viselkedését, ahogy azt sem, hogy miért akar folyton félre vonulni a céh tagjai közül.
-Natsu mi a baj?-kérdezem idegesen, mire ő megrázza a fejét.
-Menjünk dolgozni-mondta keletlenül.
Megvárta míg felöltözöm, közben én azon gondolkodtam, hogy mi lehet vele.A fél utat csendben tettük meg. Natsu a kezem fogta végig, de amúgy rám se nézett.
-NA jó mi a baj?
-Semmi mi lenne?
-Natsu ne csináld már. Nem vall rád, hogy nem szólsz hozzám. Mi a baj?
-Semmi-mondta csendesen.
-Natsu!
-Semmi azonkívül, hogy nem akarsz eltölteni velem egy napot. Semmi.
Natsu ment tovább, de nem mondott semmi többet. Utána rohantam és átkaroltam, mire megtorpant. Lehajtotta a fejét, és nem fordult felém.
-Ne haragudj. Nem tudom, miért nem vettem a lapot még otthon-mondtam, mire megfordult.
-Ha nem akarsz velem lenni mond meg, de ez nagyon rosszul esik.
-Persze, hogy veled akarok lenni. Az se zavarna, ha ma nem mennénk haza.
-Nem akarsz haza menni akkor hova menjünk?
-Jaj azt akartam mondani, hogy menjünk haza.
-Na ez jobban tetszik.
Natsu átkarolta a derekam, majd picit felemelt. még mindig alacsonyabb voltam nála, de legalább zavartalanul megcsókolhatott. Miután le tett vissza fordultunk, majd léptekkel haza rohantunk.
-Akkor most ott folytatom ahol abba hagytam.
Natsu felkapott, majd az ágyra fektetett. Mire észbe kaptam, már vadul csókolt, és magához húzott.
-Emlékszel mikor bevallottam mit érzek irántad?-kérdezte váratlanul.
-Igen...
-Szerinted nem kellene tovább léptetni a kapcsolatunk?-kérdezte.
-Mire gondolsz?
Natsu a zsebébe nyúlt, majd a kezembe nyomott egy apró karika lakú tárgyat. Döbbenten néztem rá, mire ő csak lesütötte a szemét.
-Én komolyan gondoltam, azt, hogy rendes családot szeretnék-mondta halkan.-Csak rajtad áll, hogy komolyabb szintre emeljük.
Csak néztem rá, és a kezemben lévő gyűrűt szorongattam. Natsu felsóhajtott, majd legördült rólam. Az ajtóhoz lépett, és láttam rajta, hogy nem erre számított.
-Natsu várj!
Felpattantam, majd alig fordult meg a nyakába ugrottam.
-Természetesen én is szeretnék ettől a kapcsolattól-mondtam, mire elpirult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése