Juvia
Megint Gray nélkül ébredtem. Már vagy egy hete minden reggel az üres helyére ébredek. Félek, hogy van valami baja velem, de nem akarja elmondani. Lyon is észre vette, hogy mostanában egyedül megyek a céhbe, így volt ez ma is.
-Szia szépséges Juvia. Hát ma is egyedül mész dolgozni?-kérdezi mellém szegeződve.
-Lyon-sama kérlek hagyj békén. Semmi kedvem veled beszélni-mondtam.
Nem tágított mellőlem. Már az öreg cukrász boltjánál jártunk, mikor megláttam Grayt közeledni felénk. Elmélyült a gondolataiban, és a zsebében volt a keze.
-Gray Fullbaster!-kiáltottam idegesen, mire össze rezzent és végre felnézett.
-Juvia... Éppen haza felé megyek, mert azt hittem, hogy még alszol...
-Nem alszom! Az elmúlt héten mindig arra ébredtem, hogy nem vagy velem! Miért?! Ha valami baj van velem akkor mond el, és Juvia változtatni fog, de ez...
-Fájdalmat okozol neki Gray. Én sose tenném...
-Fogd be! Neked nem a céhedben volna a helyed?
-A legjobb emberükként bármikor eljöhetek-mondta Lyon.
-Náluk a legjobb a mester-mondta Gray.-Juvia, beszélhetnénk négyszemközt?
-Ha mondani akarsz valamit akkor itt is mondhatod! Haragszom rád Gray-sama!
Láttam, hogy a szavaim nagyon megbántották. Lehet nem kellett volna megint Gray-samának hívnom, de nem tudtam mást csinálni. Az eltűnései idegesítettek, és kezdtem úgy érezni, hogy semmibe vessz.
-Látod, milyen hülye vagy? Juviát magadra haragítottad. Mi lesz így veled nélküle?
-Fogd be Lyon...
-Csak tisztázni akarom, hogy hol tart a kapcsolatotok. Tudod, még mindig nem mondtam le Juvia szerelméről-mondta Lyon
-Juvia is tisztázni akar mindent!-mondtam mérgesen
-Patt helyzet Gray! Látom mennyire ideges vagy. Mi a baj félsz, hogyha olyan a helyzet Juvia engem választ?
Idegesített Lyon önteltsége, de Gray hallgatása még jobban.
-Nem mehetnék máshova beszélni?-kérdezte megint idegesebben Gray.
-Nem!-vágtam rá.
-Oda az egy heti tervezésem... Juvia hozzám jössz feleségül?-kérdezte Gray.
Lesokkolva álltam. Kezem lehullott a testem mellé, és csak néztem rá. Tekintete tele volt megmagyarázhatatlan érzelemmel, és köztük volt a csalódás is. Látszott rajta, hogy nem így akarta megkérdezni, hogy hozzá megyek fele...
-Mi?!-kérdeztem amikor végleg tudatosodott a kérdése.
-Hozzám jössz feleségül?-kérdezte megint Gray.
-Szerintem ennél több kellene, hogy...
-Igen!-kiáltottam boldogan és a nyakába vetettem magam.
Gray megtántorodott, de átkarolt, és magához húzott.
-Mi?! Juvia!-mondta Lyon, de nem érdekelt.
Gray
AZ egész heti szervezésem kudarcba fulladt. Igaz attól még elviszem oda ahova akartam, de már lényegtelen volt. Juvia igent mondott, és ez mindennél jobban boldoggá tett.
-Szeretlek-súgtam neki közben a homlokom az övének nyomtam.
Válasza csak annyi volt, hogy könnyek jelentek meg a szemében, és úgy nézett rám, mint aki attól fél, hogy mindjárt felébred.
-Nem álmodsz kicsim-súgtam, majd megcsókoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése