A hó hullott odakint, de nekem görcsbe rándult a gyomrom. Gray nem jött haza és egyedül voltam. Bár Sellynek köszönhetően nem fáztam, de egy örökké égő láng nem sokat segített az ellen, hogy ne féljek. A párom harcol a céh legtöbb emberével, de én nem vagyok mellette.
A hasam megint rándul egyet, mire oda kapok. Nyugtató mozdulatokkal próbálom lecsitítani a kis rugdalózóm, de ha magam is ideges vagyok akkor hogyan lehetne ő nyugodt, mikor a részem?
-Semmibaj kicsim. Nem lesz baj apával-mondom halkan, de magamat se tudom meggyőzni.
Valaki kopogtat.
-Gray-mondom, mikor kinyitom az ajtót, de belém fagy a szó.
Natsu és Alex két oldalról támasztják, az ájult szerelmem. Lucyt szinte észre se vettem addig míg be nem jött, és arrább nem húzott az ajtóból. Natsuék lerakják a kanapéra Grayt, aki több sebből vérzett.
-Gray-súgtam mellé térdelve.
Erőtlenül kinyújtotta a kezét, mire megfogtam, és az arcomhoz húztam. Harctól, és a kétkezű munkától kérges tenyere nagyobb volt az enyémnél, de még így is annyira szerettem a két kezembe venni, és az arcomhoz szorítani, mint valami plüsst.
-Hol van Wendy?-kérdeztem.
-Elmegyek érte-mondta Happy, majd repült is a lehető leggyorsabban.
Hosszú percek teltek el, mire vissza tért.
-Van egy nagyon nagy gond. Sellynél beindult a szülés, ezért oda kellett menni. Azonban most a baba és Selly-chan életéjért küzd, mivel Selly alig él...
Alex, már rohant is ki az ajtón, én meg csak néztem magam elé. Tudtam, hogy Wendy nem tud segíteni. Makarow öreg barátja túl messzire volt, hogy ide érjen időben.
-Gray-mondtam magam elé...
Átkaroltam a nyakát, és éreztem, hogy a könnyeim végig folynak az arcomon.
-Tarts ki kérlek. A picinek és nekem is szükségem van rád.
-Juvia...-mondta halkan.-Vigyázz... magatokra... és tud... hogy... hogy szeretlek.
-Ne... Ne hagyj itt!-kiáltottam.
Erőtlen keze a hátamra simult, majd lesiklott rólam, egy utolsó szorítás után. Nem éreztem többi a szíve verését, és ahogy felnéztem láttam, hogy mosolyogva, de meghalt. A gyomrom görcsbe rándult, de most nem is lazult el. Fulladozva vettem a levegőt, és éreztem, hogy valami végig folyik a lábamon.
-Natsu! Elfolyt a magzat vize!-hallottam a távolból Lucy hangját, de már alig értettem.
Valaki elhúzott halott szerelmem mellől, és az ágyra fektetett. Görcsös hullámok törtek rám, végül megszűntek.
-Jaj ne.
Lucy hangja a távolból jött. A hasamon a nyomás megszűnt, és éreztem, hogy a baba már nincs bennem.
-Miért nem sír fel?
-Nem lélegzik...
Fel adtam. Egy baleset vetett véget az életemnek, egy nap alatt. Meghalt Gray, és a baba is hallva született meg. Ennyi voltam, soha többé nem akartam élni. Sötétség vett körül, majd megláttam Grayt aki elfordul tőlem, és ökölbe szorítja a kezét.
-Nem ismerlek-mondta, majd hagyta, hogy sötét árnyak vegyenek körül.
Utána kiáltottam, de már mindegy volt.
***
Sikítva ültem fel. Csíkos pulóverem rám tapadt, és Gray idegesen nézett rám.
-Juvi jól vagy?-kérdezte aggódva.
Még kabát volt rajta, ami arra utalt, hogy most ért csak haza. Ott térdelt a kanapé mellett, és csak figyelt.
Csak egy álom volt tudatosult bennem. Csak egy álom. Gray karjai közé vetettem magam, és sírtam, míg ő ölelt és némán vigasztalt.
-Megnyugodtál? Meséld el mit álmodtál-kért nyugodtan.
Még mindig hozzá bújva elmeséltem neki minden részletét.
-Nem ez volt az első ilyen álmod. Azt hiszem most ígérem meg, hogy ha terhes leszel tőlem, egy pillanatra sem hagylak magadra, (max míg a mosdóba elmész) és veled leszek utána is.
-És ha a várost egy szörny támadja meg, mikor terhes vagyok...
-Veled maradok, és itt leszek, hogy megvédjelek... Amúgy az álmodban van egy rész amit többé nem teszek meg. Soha többé nem fordítok neked hátat, hogy otthagyjalak valahol-mondta, majd megcsókolt.
*-* folytasd
VálaszTörlés