30.fejezet Fény és sötétség, élet és halál

Narrátor
(bocsi ez rövid lesz)

A fű elpusztult, és szénfekete volt. A környékben elhullott állatok tetemei hevertek minden fele. Egy alak görnyedt a földre és öklendezett, de semmi nem jött fel a gyomrából. A férfi körbenézett, majd feltört belőle a zokogás. A környezet pusztulása az ő hibája volt.

Csak egy név volt a tudata peremén, ami most fel tőrt belőle. Hiába küzdött évekig, hogy elzárva tartsa, most előtört, és vele együtt elvesztette a hatalma fölött az irányítást. A pusztító sötétség mindent beterített a környékén, és egyre tovább terjedt.

-Zeref-hangzott egy halk suttogás, mire a fiatal férfi még jobban össze húzta magát.

-Menj innen! Nem én tehetek róla, hogy meghaltál. Kérlek hagyj békén...- a férfi hangja elcsuklott.

-Zeref... Itt vagyok, és most elmenjek?-kérdezte a halk suttogás.

-Ne kísérts kérlek többé-mondta.

A férfi felkapta a fejét, mikor egy apró kéz érintette meg a vállát. Tekintete egy homályos zöld szempárral találkozott.

-Biztos elmenjek?-kérdezte Mavis.

Zeref fel állt, és magához rántotta a törékeny lányt. Az nem tiltakozott, csak nevetve közelebb bújt hozzá, mintha nem zavarta volna a férfiból kiáramló gonosz aura. Mavis talpa alatt a fű újra kihajtott, majd zöldellve tovább terjedt a többire is.

Sokáig álltak így, mikor végre a lány elhúzódott tőle, hogy a szemébe nézhessen. Bár sok élet nem látszott a szemében a mosolya mindent elárult. Felkacagott, majd megint átkarolta a férfit. Zeref könnyezett, mint olyan sokszor, de ez most más volt.A férfi arcán az öröm könnyei folytak végig.

-Zeref... Miért sírsz ennyire?

-Mert itt vagy, és ez lehetetlen... Láttalak meghalni, és...

-Nem a te hibád, hogy akkor úgy alakultak a dolgok. Igen meghaltam, de vissza kellett jönnöm a céh miatt... Igazából sokat köszönhetek a sötétség sárkányának. Ha ő nincs akkor most nem lennék itt, hiszen akkor nem kellett volna megmentenem az embereimet.

Zeref térde megroggyant, és letérdelt, húzva maga után Mavist. Még egy ideig ültek így, majd a lány felpattant egy pillangó láttán, és elkezdte kergetni. Zeref nézett utána, majd váratlanul más vonata el a figyelmét. Egy a bokrok közül kilépő farkas. Az állat rá nézett, és vicsorított.

-Ne! Nem akarlak bántan-mondta Zeref, és rögtön elfogta a pánik.

-Luka ne!-kiáltotta Mavs, és letérdelt a férfi mögé-Hozzá jöttem.

-Csak óvatosan Mavis-sama. Ha bajod esik a társam nagyon mérges lesz rám.

-Nem lesz baj. Ha nem idegeskedik, és nem fél akkor kordában tudja tartani az erejét.

-Hiszek neked. TE vagy a fény ő a sötétség. Te az élet, ő a halál. Ha a fény kordában tartja a sötétséget akkor bízhatok benne-mondta a farkas, majd leült a fűbe, és csak nézte őket, ahogy beszélgetnek.