Lucy belelógatta a lábát az alatta lévő csatornába. A házától nem messze lévő kis hídon ült, és boldogan himbálta a lábát a befagyott víz felett. Úgy könnyű, ha az ember sógornője felmelegíti neki a követ.
-Mond mitől vagy ennyire boldog?-kérdeztem végül, mert nem bírtam már a szótlanságát.
-Csak attól, hogy Natsu újra a régi. Nem mondja ki, de megkönnyebbült, hogy újra itthon vagy. Ráadásul a bátyám nem is titkolja mennyire boldog, hogy vele vagy. Szóval én is boldog vagyok-mondta vidáman.
Na igen ez jó ok, hogy boldog legyen, de ezt nem mondtam ki hangosan. Felkuporogtam mellé, és néztem a jeget. Annyira más volt a városban lenni megint, hogy nem igazán találtam a helyem a céhen kívül, csak ha Alex is velem volt. Luka leült mellém, és az ölembe hajtotta a fejét.
-Nem tűnsz boldognak-mondta Lucy.
-Pedig az vagyok, csak nem tudom kifejezni az érzéseim. A sárkányok nem igazán az érzések kifejezéséről híresek-mondtam halkan.
-Oh nekem úgy tűnt, hogy a szeretettet és a haragot elég jól kifejezik, és azt is, ha bosszúsak...
-Csak ezt a hármat, valamint a szomorúságot. A többi érzelem nagyon nehezen kifejezhető emberi mértékkel is nem, hogy sárkányéval.
Kifújtam a levegőt, majd beletúrtam a hajamba. A rózsaszín mellett megint megcsillant benne némi fehér is ami arra utalt, hogy mostanában sokszor használtam a jégsárkány erőm. Tudtam, hogy szabad szemmel nem látható, de engem zavart. Ideges lettem tőle, mivel tudtam, hogy egy idő múlva már teljesen fehér lesz, majd ha így folytatom.
-Baj van?-kérdezte Lucy.
-Van a hajam.
-Szerintem nagyon szép. Natsura emlékeztet-mondta pirulva.
-Nem lep meg. Amúgy te nem látod amit én. A fakóságát, és a néhány fehér szálat benne.
Lucy felvonta a szemöldökét, majd mint akinek leesett biccentett.
-Sárkány szem igaz?
Biccentettem, majd felnéztem a téli égre.Valahol a távolban már érezni lehetett a tavasz illatát, ami a városba legalább még másfél hónap múlva fog elérni.
-Megyünk valamerre?-kérdezte Lucy váratlanul.
-Felőlem, de jó messzire a várostól-mondtam.
Lu meglepődött a kijelentésem, de nem vitázott. Míg ő ugrált, én csak lassan lépkedtem, közben gondolkodtam. A friss hó ropogott barátnőm talpa alatt, ahogy az erdőben sétáltunk.
-Tudsz róla, hogy nem látszik a lábnyomod?-kérdezte egy idő után.
Meglepődve fordultam vissza felé, és rá kellett jönnöm, hogy megint elfelejtettem, hogy a sárkányok néha nagyon csendesek is tudnak lenni.
-Szólj ha nagyon megijesztelek. Az elmul néhány hónapban elszoktam az emberi viselkedéstől-mondtam.
-Semmi baj, csak fura... Te Selly. Milyen volt az első alkalom, mikor rá jöttél, hogy csillagmágus vagy?
-Fura. Eleinte teljesen meg voltam őrülve, hiszen senki nem mondta el mire vagyok képes. Masztrakusz volt az aki megtanított használni a képességem, de azt nem tudtam, hogy már rég óta akarja birtokolni a csillagmágusok képességét. Szerencsére nem tudta elvenni tőlem, így azóta gyűlöl. Miért kérded?
-Csak kíváncsiságból. Annyival másabb vagy mint mi. Mármint Alex és én. Jóval erősebb vagy még Erzánál is.
Megint beletúrtam a hajamba. Hát igen ha valami idegesített mindig ezt csináltam.
-Nem akarok másmilyen lenni, de nem tehetek róla...
-Tudom, de mi így szeretünk...
Lucy még mondott valamit, de én nem figyeltem rá. Az erdőben valami bűzős lény mászkált ami elvonta a figyelmem. Az oldalamon lévő lánchoz nyúltam, majd Lucy kezébe nyomtam, közben folyamatosan magam elé néztem. A lány elvette, és zavarodott nézett rám.
Tudtam, hogy látja, hogy szürke szemeim rózsaszínűvé váltak, és a pupillám, mint a macskáé össze szűkültek.
-Mi a baj?-kérdezte, és felcsavarta a kezére a láncot.
-Csak egy bűzös szörny. Elkapjuk?
Lucy komolyan bólintott, és meg elvigyorogtam. A szörny hamarosan előttünk járt. Lassan közelített felénk. Körülöttünk lement a nap és elkezdett esni a hó.
-Rajta-mondtam, majd ugrottam, Lucy meg követettet.
A démon nagyon gyors volt, de az egyesített erővel könnyen vissza vertük, majd le is győztük. Lucy kimerült és csak nézett rám, hogy hogy van erőm.
-Sárkány, emlékszel?-kérdeztem,majd felhúztam, hogy vissza menjünk a céhbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése