Megint megremegtem ahogy Levyvel elértünk a csúcsra. Lihegve húztam magamhoz, közben figyeltem nehogy össze robbantsam törékeny testét. Minden egyes mozdulatot háromszor át kellett gondolnom ha nem akartam, hogy megsérüljön, de nem bántam végül.
-Szeretlek Gajeel-mondta Levy, majd mellém feküdt. A takarót magára húzta, és felnézett a plafonra.
-Hogy van az, hogy ezt soha nem tudom megunni?-kérdeztem én is a plafont nézve.
-Talán, mert mindig nyújtasz valami újat?-kérdezett vissza.
Néztük a plafont és a pillanat egyre kínosabb lett.
-Ez így kínos-mondta végül Levy.
Összenéztünk, majd elnevettük magunkat. Levy közelebb bújt hozzám, én meg magamhoz öleltem.
-Jaj picim. Olyan nagyon szeretlek-mondtam nevetve.
-Én is szeretlek.
Nem sokak később Levy elaludt, a vállgödrömbe fúrva az arcát. Izzadt teste fokozatosan hűlt ki. Még jobban bebugyoláltam a takarónkba, és közelebb húztam, hogy ne fázzon meg. Órákat tudtam azzal tölteni, hogy hallgattam ahogy szuszog. Olyan aranyos volt ilyenkor.
-Gajeel-motyogta, majd még jobban közelebb húzódott hozzám.
Tudtam, hogy szokott álmában beszélni, de még nem említette a nevem egyszer se. Homlokon csókoltam, majd magam is mély álomba zuhantam.
Másnap korán keltünk, és mentünk a céhbe. Levy szokás szerint dudorászott, ahogy felöltözött.Élvezet volt hallgatni, ahogy a jókedvének teret enged.
-Mi lenne, ha ma korán haza jönnénk?-kérdeztem, mikor a hóban caflatva elindultunk.
-Benne vagyok.
-Levy vigyázz!
Megragadtam a karját, és megakadályoztam, hogy bele essen egy hóval fedett lyukba amit ő nem látott, de én igen. Levy levegő után kapott, majd megfordult, és csak megölelt.
-Köszi, hogy mindig megmentesz a kínos, és fájdalmas pillanatoktól-mondta.
Olyan furcsa volt a hangja, inkább sírásra álló. Nem tudtam, miért ilyen, és mikor rá kérdeztem ő maga sem tudta volna megmondani a választ a kérdésemre.
-Biztos jól vagy?-kérdeztem, mire ő megint csak megölelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése