26.fejezet Együtt a család

Erza

-Boldog karácsonyt Alex-mondtam halkan.

A fiú rám nézett, majd vissza a szállingózó hóra. Fájt látni, hogy magányosan áll az ajtóban, miközben mindenki odabent ünnepel.

-Nem jössz be? Hideg van idekint. Gyere be...

-Erza neked ki a legfontosabb?-kérdezte váratlanul.

-A barátaim.

-Honnan tudod biztosan? Lehet, hogy még mindig a varázslat alatt állsz.

-Nem már nem állok alatta. Az már akkor megszűnt, mikor Lucy és Juvia egymás ellen harcoltak. Akkor nagyon aggódtam, hogy mind a kettőnek baja esik. Rá jöttem, hogy nekem az a legfontosabb, hogy a barátaim épségben legyenek. Na gyere, hozd Lukát is. Megfáztok ide kint.

Vártam, hogy mozduljon, de csak nézett kifelé. Rá kellett jönnöm, hogy vár valamire. Néztem a szürke eget, ahogy ő és a farkas is, de nem láttam semmit. Végül felsóhajtott, és bejött velem.

Nem akartam egyedül hagyni, de szerencsére leült a tesója mellé, aki megfogta a kezét. A céh belsejét átjárta a fenyő a karácsonyi sütik illata, és a finomabbnál finomabb italok gőze. Leültem Alex másik oldalára, és végig néztem a viháncoló céhen. Tekintetem egy pillanatra megakadt Mest-en, de végül csak mosolyogni tudtam, ahogy láttam, hogy boldog. Már rég megbűnhődött az árulása miatt.

-Luka gyere egy pillanatra-mondta Alex, majd felrepült a farkas hátán a magasba, és csinált egy képet a felfordulásról.

Mindenki jót nevetett. Natsu gondoskodott arról, hogy a feldíszített kandallóban mindig égjen a tűz, még az emeleten is (ahol senki nem tartózkodott).

Ahogy az est be állt a havazás is egyre erősödött. A levegő egyre jobban lehűlt kint, de a nagy ajtókat még is nyitva hagytuk.

-Most őszintén kinek van ilyen erős erdő illata?-kérdezte Gajeel nevetve, mikor egy kisebb szél fújt be az ajtón.

-Szerintem csak a fenyő illatát érzed, ahogy mindenki a céhben-mondta Levi, majd megint magára vonta a fiú figyelmét (ami nem volt nagy erőfeszítés).

-Szerintem meg nem a fenyőt érezzük...

Rá néztem Lukára, aki mereven az ajtó felé nézett. Farka lassan mozgott mögötte, a fülét hegyezve nézett ki.

-Mindenki! Kicsit hallgassatok el!-szóltam, mert valami halk hangot hallottam.

Kint a hó ropogott, és egyértelmű volt, hogy emberek és állatok mászkálnak kint. Mivel csalódtam a hallásomban megint beszélgetésbe akartam elegyedni Lucyval, de ekkor fütty hangja töltötte be a környéket. Luka hangos ugatásba tört ki, majd az ajtó felé rohant. Kirohant az éjbe.

-NE ne ugorj rám!-kiáltotta valaki, de a hangos puffanásból ítélve már késő volt.

-Selly-súgta Alex, majd ő is kirohant.

Mindenki utána ment, és éppen elkaptuk a pillanatot, mikor a lány a nyakába ugrik. Mindenki meglepődve nézett Natsu ikertestvérére, de ő csak nevetett Alex karjaiban.

-Hali skacok. Gondolom nem bánjátok, ha haza jöttem-nevetett.

Juvia volt az első aki reagált a jelenlétére. Ujjongva rohant a lányhoz, majd kölcsönös mosollyal megölelték egymást, mint az igazi jó barátok. A mester be terelt minket, majd vallatni kezdte a lányt.

-A sárkányok nem bírnak elviselni, főleg, hogy nem akarok köztük élni, így inkább haza engedtek. Persze a kiképzésem még így is fog folytatódni, de legalább nem vagyok egy kiszámíthatatlan sárkány fióka többé-mondta, majd megint rá ugrott Alex hátára.

A fiú nem vette zokon, és végre láttam nevetni. Amióta a sárkányok elvitték Sellyt a céhben észre se lehetett venni, hogy mennyire feszült mindenki. Most ez feltört belőlünk, és vidám kacagásba tört ki.

-Erza!-mondta Selly, majd az én nyakamba is felugrott. 

Hát igen ez nagyon hiányzott, de az meglepett, hogy mennyire könnyű. Biztos voltam, benne, hogy a súly is amit éreztem, míg a hátamon volt nem a testének, hanem a mágiájának a súlya, de nem volt időm megkérdezni, mert ment is tovább, hogy mindenkit megöleljen.

Az este végére sikerült a mi kis ikreinket össze állítani és egy közös képet csinálni róluk. Hát igen ez egy jó karácsony volt, de a java még hátra volt.