2014. október 22., szerda

25.fejezet A varázslat vége 2/2

Narrátor
Gray komoran ballagott Juvia és Lyon mögött. A mester rá vette, hogy menjen velük a küldetésre. Semmi kedve nem volt ehhez, hiszen csak zavarta, hogy a fiú és a lány olyan jól vannak, ő meg egyedül van.
-Ne Lyon-sama-mondta Juvia, mikor az említett fiú meg akarta csókolni.
-Miért nem hagyod békén? Egész úton próbálkozol nála, de nem látod, hogy őt nem érdekli?-kérdezte Gray unottan.
Juvia
Ránéztem Gray-samára, de a tekintete homályos volt és a távolba révedő. Nem olvastam semmi érzelmet le róla. Még mindig nem állt velem szóba. Már rég tisztázni akartam vele, hogy mi volt az amikor először jött velünk Lyon, de nem is állt velem szóba.
Felszegtem a fejem, majd elindultam a vélt irányba. Valami vonzott. Tudtam meg kéne állnom hiszen a szörny akit a mester a gondjainkra bízott pont így csábította magához az áldozatait. Csak mentem előre, és nem érdekelt, hogy a fiúk tartják e a tempót velem.
-Szia szépség-mondta váratlanul valaki.
Megpördültem, és rögtön hátra is vágódtam. A tüdőmből minden levegő kiszaladt, és éreztem, hogy minden varázserőm elhagy.
-Juvia!-hallottam, a fiúk hangját, de nem bírtam válaszóli.
Éreztem, hogy a szörny bele lök a közelben lévő vízbe. A ruhám szakadt, de én még csak meg se bírtam mozdulni, ráadásul a saját elemem volt az ami éppen fojtogatott. Már nem érdekelt, hogy ki mit gondol rólam, hiszen az életem semmit se ért. Lehunytam a szemem, és csak hagytam hogy süllyedjek, hiszen semmit sem tudtam tenni.
Szeretlek Gray, futott át az agyamon, de végleg feladtam.

Tompán éreztem, hogy valaki átkarol, majd felhúz a felszínre. Éreztem, hogy a levegő megint a tüdőmbe tódul, de nem bírtam a szemem kinyitni.Fájt minden levegő vétel, és megint nyeltem vizet.
Az egyik kar elengedett, majd a következő pillanatban a viszonylag hideg talajon feküdtem.
-Lyon add a köpenyed!-kiáltotta mellőlem Gray-sama.
Felismertem a hangját. Nagyon aggódott, és a keze remegett. Valahonnan előkerült egy puha anyagú köpeny, majd betakartak vele.
-Ne add fel!-hallottam a suttogást, majd eltűnt mellőlem Gray.
A hideg rázott ahogy a hangokra figyeltem. Vad káromkodások, és a jég ismerős repedése töltötte be a környéket. Lassan kinyitottam a szemem. Lyon nem messze feküdt tőlem, közben az oldalára szorította a kezét. Láttam, hogy ő neki sincs ereje. Kicsit arrább Gray-sama küzdött a szörnnyel, aki most már legalább háromszoros túlerővel rendelkezett.
Valami nem volt benne normális, bár ez lehet, hogy csak a kábultságom miatt láttam. A jég mintázatába apró pillangó minták vegyültek, valamint a felszínén össze kapcsolódó folyondár vésetek voltak.
Mintha a jég mintái a benne tomboló erő hatására változott volna meg. Kellett, egy kis idő míg rá jöttem, hogy a pillangók, az én kalapomon lévő pillangókat ábrázolja. Valami megmozdult bennem a felismerés hatására. Az oldalamra fordultam, és próbáltam fel tápászkodni, de még mindig gyenge voltam. Hasra vágódtam a hideg füvön.
-Hogy van még ennyi erőd, hogy mozogj?-kérdezte a szörny, és felém rontott.
Csak néztem ahogy felém lendül a keze.
-Nem! Még egyszer nem bántod!
Gray-sama elém vetődött, majd egy jól irányzott jégpengével szíven szúrta a szörnyt. Az vonakodva hátrált. Szinte rögtön minden erő vissza tért belém, így mikor Gray-sama lába megbicsaklott mellette tudtam teremni. Megtámasztottam a mellkasát, és a hátát, mire a keze a mellkasán lévő kezemre fonódott.
-Sajnálom... Sajnálom Juvia-mondta-Szeretlek-súgta maga elé.
-Gray-sa...
Magához húzott. Keze, remegett ahogy az egész teste.
-Mindig is szerettelek. Ezt próbáltam volna neked elmondani a réten, mikor azt hitted, hogy semmit nem jelentesz nekem, és nem álltál szóba velem... Sajnálom, hogy ez a varázslat még jobban elválasztott tőled. Én...
Egy csókkal belé fojtottam a szót. Hallottam, hogy Lyon lélegzete elakad, de nem érdekelt. Átkaroltam Gray-sama nyakát, majd hagytam, hogy ő is ugyan ezt tegye a derekammal.
-Szeretlek Gray...
-Én is téged.
Megint magához húzott, majd kis idő múlva felvett a hátára, és elindultunk a csöndes Lyonnal a nyomunkba vissza céh felé.
-Elpirultál-mondtam, és megpusziltam, mire ő elhúzta a száját.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése