Idegesített ez a verseny,de mivel a mester kötelezővé tette így részt veszek rajta. Gray bele csókolt Lucy nyakába és ez undorral töltött el. Nem értettem mit szeret a szösziben,de ez van. Az ő dolguk nem az enyém.
Erza megint kiscicásan bújik hozzám. Magasabb mint én még is remeg mikor hozzám ér és alacsonyabbnak tartom nálam.
-Nos a következő páros Juvia és Lucy!-kiáltja a mester.
Valamiért megborzongok,és látom,hogy Gray is. A két lány a rajthoz áll,majd egyszerre indulnak el. Nem tudom miért,de igazságtalannak tartom,hogy a lányt össze zárják a víz mágusával egy vízburokban.
Lucy
Megrémültem. Tudtam,hogy Juvia sohasem kedvelt. Önkéntelenül is az jutott eszembe,hogy semmi jó nem származik abból,ha én vele küzdök meg. A csillag szellemeim közül csak Aquarist tudtam megidézni aki eleinte nem örült ennek,de mikor rá jött,hogy Juvia mekkora ellenfél,inkább engem védett mint ,hogy gőgös megjegyzéseket tegyen rám. Juvia előnyben volt mivel a víz volt az ő eleme. Hamarosan Aquaris komoly hátrányba került,végül kénytelen volt eltűnni. Juvia a vizet használva elérte,hogy fulladozzak. Már nem értettem,hogy miért is kellett ez a verseny,már nem volt fontos,hogy Gray vár esetleg rám,csak az érdekelt,hogy ki jussak. Szikrák kezdtek pattogni előttem és én eladtam a harcot,hiszen már senki se gondol rám úgy,hogy hiányoznék neki.
Natsu
"Natsu"-halottam a halk hívást.
Tudtam,hogy Lucy az. Valami eltört bennem,én meg mint az őrült rohantam a vízburokhoz. Éppen aláértem,mikor az semmivé bomlott. Lucy ájultan zuhant alá. Éppen idejében értem oda,hogy elkapjam.
-Lucy... Lucy nyisd ki a szemed!
-Nat...su.
Hangja halk volt,de azt mutatta,hogy él. Levettem a felsőm,majd betakartam vele. Minden tagjában remegett ahogy fel emeltem. Átkarolta a nyakam,én szorosan magamhoz láncoltam.
-Sajnálom-mondta halkan.
-Inkább én sajnálom.
Most,hogy nem volt rajtunk az a bűbáj nyugodtan tudtunk gondolkodni. Elhaladtam Gray mellett,aki szemlátomást még mindig a varázslat hatása alatt állt,de legalább nem akart megint rámászni Lucyre.
-Hova viszed Natsu?-kérdezte Mira.
-Csak haza.
Haza úton nem szóltunk semmit pedig tudtam,hogy ébren van.
-Jól vagy?-kérdeztem ahogy áthaladtunk a lakása küszöbén.
-Hiányérzetem van-súgta közvetlenül a fülembe.
-Mire?
-Lehet perverz vagyok,de rád...
-Még jó,hogy Happy nem jött velünk.
Leraktam,majd a szobában lévő gyertyákat egy csettintéssel meg gyújtottam,majd a lámpát lekapcsolta.
Ajkam lecsapott Lucyére. Le se tagadhattuk volna,hogy az néhány hét kényszer távollét nyomott hagyott bennünk.
***
A kis kék exceed meglátta a kiszűrődő fényt a ház ablakából,és abban a reményben,hogy Natsu ott van bekukucskált. Arcát az üvegnek nyomta,és kicsit meglepte amit látott. Csak néhány másodperc után koppant benne,hogy nem kéne kukkolnia a legjobb barátját,amint elő szertetettel vetkőzteti a szerelmét,így elment.
Ledobtam magamról a felesleges ruha darabokat,miközben a falhoz szorítottam Lucyt, ő jó szorosan a nyakam köré fogta karjait. Nem bírtam magammal,így felemeltem,és türelmetlenül csókoltam. Lucy átkarolta a csípőm a lábaival,majd apró sikoly hagyta el a száját ahogy belehatoltam.
Újra egy test lettünk,és ha azt mondom,hogy a helyzet forró volt nem mondtam semmit.
-Natsu...maradjunk...az ágynál,vagy a...szőnyegnél-mondta,mikor mindketten a csúcsra jutottunk.
Sejtettem,hogy a fal feldörzsölte a hátát,és csak ezért mondta. Miközben elléptem a faltól megint vad csókcsatába kezdtünk. Ajkaim lejjebb vándoroltak a nyakáig,majd megint vissza a szájához.
-Csak az enyém vagy-mondtam inkább a hajába.
Válaszul Lucy teste megfeszült és csodás ívben meghajlott.
***
-Lucy ébren vagy még?-kérdeztem halkan.
-A Szívem szívének dobogását hallgatom-jött a szintén halk válasz.-Mond.
-Csak tudni szeretném,hogy te is gondolkozol e.
-Min agyalsz?
-Hát... Ne nevess ki, de szeretnék egy családot.
-Ott a céh nem elég nagy család?
-Nem erre gondoltam.
-Akkor milyenre?
Lucy felemelte a fejét és rám nézett.
-Olyat amiben te vagy az anya én meg az apa.
-Komolyan gondolod?
-Igen. Lu komolyan gondolom. Szeretnék egy saját családot veled. Ugye segítesz ebben?
Lucy fel ült és nevetett. Először azt hittem az álmom neveti ki, de utána biztosított róla, hogy csak örömében kacag.
-NE mond el senkinek se-mondtam nevetve.
-Nem teszem tönkre a hírneved.
-Imádlak nevettem vele együtt.
De éééédeeees!! *O* :3 Nagyon cukik, de mi lett a többiekkel? :D Folytasd!
VálaszTörlés