9.fejezet Szerelelem és ikertesó

Erza

-Mester útóljára kérdezem! Mit keresett Selly Dragneelen a céh jele?!

Makarov megint nem válaszolt csak nézett rám mintha tudnom kéne valamit amit nem tudok. Kezdett nagyon idegesíteni, de ez van. Ő makacsul hallgatott.

Mindenki minket nézett a céhen belül. Ami azonban meglepett, hogy még Natsu sem fújta fel a dolgot mint én. Kezdtem nagyon ideges lenni. Utáltam ezt a csendet és nem akartam, hogy pont én ne tudjak erről a dologról.

-Ha befejezted a düh kitörésed akkor ideje munkát vállalnod-mondta  Makarov. Na ez nagyon felhúzott. Fogtam magam és kimentem a céhből.

Lucy

-Jaj Natsu olyan rossz rád nézni-mondtam közben tehetetlenül néztem ahogy rosszul van a hajó úttól.

Miután Erza kitörését végig hallgattuk eljöttünk egy munkára. Natsu nem bírta ki már az első öt

percet se. Az ölembe hajtotta a fejét és próbált nem hányni. Happy a másik oldalamon ült és csak nézett minket. A kis cica jól tud titkot tartani, de akkor is féltem, hogy elszólja magát a céhben.

Kisimítottam egy tincset Natsu izzadt homlokáról, ő meg  a kezem után nyúlt. Az út hátralevő részében csak fogta a kezem. Egyik utas segített levinni a fiút aki még percek múlva is rosszul volt.

-Jobban vagy?-kérdeztem, mikor végre elindultunk.

-Még nem, de...-ekkor megfogta a kezem és ujjainkat össze kulcsolta.-Most már igen jobban vagyok... Happy te mit nevetsz?

-Csak elképzeltelek titeket ahogy így mászkáltok a céhben.

-És az miért olyan vicces?

-Csak-mondta a cica, majd feljebb repült, hogy se Natsu se én ne érjem el.

Néhány percnyi sétálás után már azon a helyen voltunk ahol el kellett kapni a rabló bandát akik már hónapok óta fosztogattak.

Sajnos nem az a banda jött akire mi vártunk. Nem egy csapat lúzer hanem egy nagyon jól képzett fegyveres banda jött. Pillanatok alatt felmérték a helyzetet, majd Natsura nagy erejű vizet irányítottak mágia segítségével, nekem meg valami ragdós masszát raktak a csuklómra, hogy ne tudjam használni az erőmet.

-A fiú nem kell. Hozzátok a lányt! Jó lesz a szolgálóim között-mondta a bandavezére.

Egyikőjük felkapott a vállára, majd a fenekemre csapott.

-Tegyél te!-mondta közben a hátát csapkodtam, de hiába.

-Lucy!-kiáltotta Natsu és utánunk akart szaladni, mikor egy szekérre fel raktak, de a vezér leütötte őt is és Happyt is.

-Natsu, Happy!-kiáltottam, de már késő volt.

Natsu

-Hé Happy ébredj már fel!-mondtam mérgesen.

-Had aludjak még egy kicsit...

-Lucy-t elrabolták! Siess repülj vissza a céhbe és kérj erősítést.

-Natsu már sötét van és nem látok.

-Tessék-varázsoltam egy tűzgömböt a nyakába.-Ez nem csak a céhig bírja ki, de el is vezet hozzám. Siess Happy számítok rád!

-Natsu most őszintén. Szereted Lucyt?

-Igen mondtam.

-Akkor maximális sebességgel fogok menni-mondta, majd elindult az éjszakába.

Nem néztem utána,inkább elkezdtem az éjszakába keresni annak a szekérnek a nyomát ami elvitte Lucyt. Nehéz volt úgy követnem, hogy csak a szagra támaszkodhatok, mivel látni nem láttam, és a szagok összemosódtak. Szerencsémre szerelmem illata másmilyen volt így azt viszonylag könnyebben tudtam követni.

A reggel sokára jött, de örültem neki. Ahogy haladtam előre egyre erősebben éreztem Lucy kellemes illatát.

-Jó az orrod és komolyodsz, de ne menj tovább egyedül bátyus!-kiáltott utánam valaki.

Bár nem ismeretem ezt a hangot az illat amit mögülem fújt a szél nagyon is ismerős volt, ezért megfordultam. Egy lány szaladt utánam. Rögtön éreztem, hogy ő az akit Igneel mondott, hogy a másik felem.

-Selly?-kérdeztem, mert eszembe jutott, hogy így hívják.

-Örülök, hogy ismersz. Hallottam a cicádtól, hogy a szerelmedet elrabolták. ugye nem bánod ha segítünk neked?-kérdezte és a mellette álló farkasra mutatott.

-Ha ezzel kiszabadítjuk Lucyt akkor igen.

Nem várta meg, hogy folytassam egy ezüst tárgyat dobott fel a levegőbe.

-Árnyak kapuja megnyitlak! Phantom téged hívlak!-kiáltotta, mire egy fura fazon jelent meg.-Phantom kérlek tegyél minket láthatatlanná, de mi lássuk a másikat-mondta.

A fura fazon körbejárt minket, közben mintha valamit fújt volna ránk. Miután vissza ért a kiindulási ponthoz köddé vált.

-Ez mi volt?-kérdeztem.

-Majd egyszer elmondom. Lucy biztos tudná. Siessünk!

Nem tudom honnan jött elő, de most örültem neki. Ha nincs itt akkor biztos nem jutunk be a tanyájára a bandának.

Az álcánk amit az a csillagszellem adott nekünk hamar megszűnt sajnos, de legalább nem kellett arra figyelnünk, hogy ne menjünk neki valakinek.

-Hol van Lucy?!-kérdeztem a banda vezetőjét-miután össze kötöttük őket a fal mellett.

-Keresd meg!

-Majd én bátyó-mondta Selly, majd a férfi tökére lépett rá.-Hol a lány!?

-Hátul az udvarban-mondta a férfi fájdalmasan.

-Na miért nem ezzel kezdted.

Hátra rohantam az udvarba, majd szinte kitéptem annak a kapuját. Lucy ott ült a füvön és láttam rajta, hogy mennyire fél.

-Lucy!-kiálltotam Happyvel egyszerre, majd odarohantunk hozzá.

-Natsu-mondta, miközben átkarolt.

 Mind a hárman sírtunk közben engem kivételesen nem érdekelt, hogy a sálam elfújja a szél.