Hideg volt a hajnal. Fázósan bújtam a takaró alá közben jobban összehúztam magam.
-Meg ne fázz nekem-súgta Gray-sama, majd éreztem, hogy egy plusz takarót kapok.
Két erős kar ölelt át, majd a hátamon éreztem Gray-sama izmos mellkasát. Lassan egy hónapja laktam itt, és azóta minden nap egyre boldogabb lett. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi érzelemmel tud ellátni az a férfi akit már oly rég óta szeretek. Mindig volt valami kis kedvesség amivel meglepett. Ilyenek voltak az ágyba hozott reggelik amik mellett mindig volt valami kis jégfigura, vagy a váratlanul kapott csókok.
-Ébresztő Juvia-súgta Gray-sama, csak, hogy felébresszen.
Álmosan kinyitottam a szemem, és a fiú tekintetével találtam szembe magam. Akárhányszor találtam szembe magam ezzel a tekintettel, a szívem mindig egyre hevesebben kezdet el verni.
-Jó reggelt életem. Volna kedved eljönni velem egy közös munkára?-kérdezte.
-Igen!-mondtam boldogan és a nyakába ugrottam.
Rövidesen mér a vonaton ültünk, és úton voltunk a munkák felé. Gray-sama folyamatosan a derekamon nyugtatta a kezét, én meg a vállán a fejét.
A város ahol a munkát kaptuk nagyon kicsi volt. A házak maguk nagyok és rengeteg volt belőlük, de lakosságát tekintve mindössze ötvenen laktak benne, és azok is öregek voltak. A feladat egyszerű volt. Meg kellett ölnünk azt a szörnyet ami az ifjabbakat pusztította.
-Szóval mi vagyunk a csali, de nekünk kell megölni is-mondta Gray-sama az este folyamán.
Egész nap a várost jártuk hátha felhívjuk magunkra a szörny figyelmét. Tanácsomra a táborunkat a városon kívül vertük fel.
-Csendes az éjjel-mondta Gray-sama.
A tűz mellett ültünk, és csak néztük a csillagokat.
-Csak én érzem úgy, mintha több helyről figyelnének minket?-kérdezte váratlanul a párom.
-Tényleg figyelnek minket. Három felől is. Kettő a fán van-mutattam a megfelelő növényre.-Egy meg valahol a hátunk mögött.
-Szóval hárman vannak. Ez már csak azért se jó, mert ha eggyel vagyunk elfoglalva a többi hátba támad minket.
-Kettő biztos nem ellenünk harcolna.
-Miből gondolod.
- Érzem a közelben lévő patak energiáját. Az előbb felmelegedett ami azt jelzi, hogy egy tűz mágus van a közelben. Ez egy jelzés volt, hogy nem fog bántani minket.
-Honnan vagy benne biztos?
-A legjobb barátnőm nem ártana nekem egy ilyen trükkel-mondtam.- Selly ha te vagy az add jelét!-kérleltem halkan.
A fán mocorgás támadt, majd egy izzó szempár nézett rám. Bár maga a szem színe szürke volt, a varázslat miatt kicsit rózsaszínes árnyalatot öltött. Tudtam, hogy amíg ilyen a szeme jobban lát az éjszakai ragadozóknál is a sötétben. Gray-sama közelebb húzódott, én meg csak biccentettem.
"-Juvia készüljetek a szörnyeteg támadni készül"-kaptam az üzenetett.
-Készüljünk-mondtam halkan.
Gray-sama kérdezni akart valamit, de ekkor hangos vonyítás törte át az éjszaka csendjét. Abban a pillanatban megfordultam, és egy hatalmas víz ostorral vissza csaptam a felénk lendülő szörnyet. Ez meglepte, de szinte azonnal lendült is vissza.
Mind ketten elugrottunk az útjából, de így távolabb kerültünk egymástól.
-Juvia!-kiáltotta Gray.
A lábam nem mozdult, így nem bírtam kikerülni a szörnyeteget, aki felém lendült. Mintha minden mágikus erőm elszállt volna csak álltam egy helyben.
Egy árnyalak suhant át fölöttem, majd vad morgás kíséretében elkapta a szörny egyik csápját.
-Árnyak kapuja megnyitnak! Phantom szólítalak!-kiáltotta mögöttem egy ismerős hang.
Egy csillagszellem bukkant elő a semmiből, majd felém fordult. Eljátszotta, hogy letöröl rólam valamit, majd eltűnt. Szinte azonnal vissza tért belém a mágikus erő.
-Köszönöm Selly-fordultam a hátam mögött álló lányhoz.
-Van kedven megint velem harcolni?-kérdezte, mire csak bólintottam.-Luka vidd a levegőbe a srácot, és ne hagyd, hogy pattogjon!
-Hé tegyél le!-kiáltotta Gray, mikor a hatalmas kék farkaskutya felemelte a magasba.
-Akkor rajta! Biztosítsd a kellő víz mennyiséget. Víz sárkány ereje segíts!
Selly elindult a szörny felé, én meg nagy mennyiségű vizet irányítottam felé. Láttam, hogy a lány átalakul, majd neki ront a lénynek. Néhány percnyi viaskodás után a lény szabályosan belefulladt az általam használt vízbe, majd eltűnt a semmibe.
Kimerülten rogytam a földre. Luka a nagy jószág letette mellém Grayt aki rögtön átkarolt.
-Hogy kerültetek ide?-kérdeztem Sellyt.
-Erre volt dolgunk válaszolta a lány. Vigyázz Juviára! A legjobb barátom tehát nehogy valami baja legyen. Luka indulunk!
-Selly!-kiáltottam utána, de akkor eltűntek.
-Szóval ő volt Selly Dragneel. Csak egy kérdésem van. Mit keres a vállán a céh jele?-kérdezte Gray-sama.
-Beszélnünk kell a mesterrel-mondtam közben azon gondolkoztam, hogy mit keresett a barátnőm vállán a céh jele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése