Lucy békésen aludt a mellkasomon. Azok után,hogy elrabolták nem szívesen hagytam magára. Örültem,hogy a húgom azonnal jött segíteni,de nagyon csalódtam,mikor feltűnt,hogy elment. Mire a kikötőbe értünk a céh valamennyi tagja megérkezett. Szerencsére pont nem fogtam szerelmem kezét így nem buktunk le. Haza úton végig rosszul voltam, így fel sem tűnt,hogy a fedélzet sarkában lévő Blue lány szintén rosszul van. Ezt is Erzától tudom aki aggódott miatta.
-Natsu-motyogott Lucy álmában.
Elmosolyogtam hiszen velem álmodott.
-Szeretlek Natsu-motyogott tovább.
-Én is szeretlek-súgtam neki,bár tudtam,hogy másnap nem fog rá emlékezni.
Reggel a nap a szemembe sütött arra keltem. Lucy mellettem feküdt és mosolygott álmában. A karomat magához húzta és takaróként használta. Haja szana-széjjel állt,de nem zavart. Lehunytam a szemem és beszívtam kellemes illatát.
Happy ténykedett valamit a konyhában. Csak remélni mertem,hogy a nagy hal keresés közben nem ébreszti fel az alvó Lucyt. Sajnos a cica lejtett valamit aminek köszönhetően a lány felriadt.
-Happy mit csinál a konyhában?-kérdezte morcosan.
-Nem tudom,de mindjárt szólok neki,hogy hagyja abba.
-Hagyd csak már fenn vagyok.
Megfordult a karjaimban,majd megpuszilta a szám.
-Jól aludtál?
-Igen. Veled álmodtam. Azt mondtad szeretsz és megfogadtad,hogy velem maradsz örökre.
-Akkor jó,mert veled maradok. Egyébként tényleg mondtam,hogy szeretlek,de csak azután,hogy álmodban kimondtad a nevem,és,hogy szeretsz.
Lu elpirult. Zavarát azzal próbálta leplezni,hogy tereli a témát.
-Menjünk reggelizni.
Kéz a kézben mentünk a konyhába ahol nagy kupi fogadott minket.
-Jaj-mondta Happy aki akkor esett bele egy doboz kakaó porba.
-Te mit csináltál itt?
-Sajnálom Natsu,hogy fel ébresztettelek titeket,de én csak reggelit szerettem volna nektek csinálni.
Csak mosolyogtunk,majd néma megegyezés alapján én elmentem Happyvel a fürdőszobába,Lu meg rendbe rakta a konyhát.
-Köszönöm Happy a reggelit-mondta mikor befejeztük a reggelit.
A cica motyogott valami olyasmit,hogy ő nem csinált semmit,de mi figyelmen kívül hagytuk. Lucy egy nagy csomagot tett le Happy elé,majd mögém lépett.
-Na nem bontod ki? Eredetileg négyőtöknek szántam,de a finom reggelidnek köszönhetően ez csak a tied-mondta.
-KÖSZI!-kiáltott boldogan,mikor meglátta a hatalmas halat ami a csomagban volt.
-Nagyon jó lett a kedve-mondtam halkan.
-Igen. Azért te se maradj ki.
Lucy lehajolt hozzám,majd ajkunk össze ért. Megfordultam a széken,és jó szorosan átkaroltam a derekát. Felhúztam az ölembe,majd bele csókoltam a nyakába.
Ezután nem sok kedvem volt bemenni a céhhez. Sajnos mégis bementünk, bár akkor tényleg tehernek éreztem.
A céhben nagyon kevesen voltunk bent. Wendy és Romeo csendesen ültek a mester mellett, aki Levivel beszélgetett. Gajeel Alexxal iszogatott közben a szemét a lányon tartotta, Gray és Juvia meg velük szemben ült, és persze össze bújva beszélgettek. Az asztalon Carla ült. A céhben még ott volt Selly és a cicája Luka. A lány Juvia jobb oldalán ült, fejét az asztal lapjára hajtva. Szerintem megint aludt.
-Sziasztok-köszönt Lucy, majd leült a bátyja mellé, én meg mellé.
A csevegés sokáig tartott. Üres témák voltak főleg, amiket már ezerszer végig jártunk. Váratlanul Wendy, Gajeel és én is felkaptuk a fejünket. Mind ugyan arra fordultunk, és egyértelmű volt, hogy ugyan azt érezzük.
-Mi a kénköves pokol ez a büdös?-kérdeztem végül.
-Nem én voltam-mondta Romeo és megmutatta a kezét.
-Akkor ki ez?-kérdezte Wendy.
Az ajtó felől hangos dörömbölés volt halható. Selly felriadt az ölében fekvő Luka meg ijedtében ugrott mire beverte a kis fejét. Újabb dörömbölés, majd az ajtó kiszakadt a helyéből.
-Kop kop! Makarov itthon vagy?-kérdezte egy gugoló alak.
Körülötte vagy negyven férfi állt és mind oltári nagy bűzt árasztott magából. Szerintem a közvetlen mögötte álló férfi nem volt egyedül büdös, és valahogy ő tűnt a légélettel telibbnek.
-Mit akartok?-lépett előre Makarov.
-Csak az alkalmazkodó sárkány szukát. Lest nagyon szívesen lenne az a férfi akinek a gyerekét kihordja. Gondoljatok bele, mi lenne egy alkalmazkodó és egy pusztító közösüléséből-mondta perverzen a legjobban kinéző férfi.
Ökölbe szorítottam a kezem hiszen a húgomról beszélt. Mellettem Alex a zsebébe nyúlt és óvatosan kivett egy kulcsot. Látszott rajta, hogy harcra kész.
Megropogtattam az újjaimat, ahogy Gajeel is.
-Ugyan már köztetek egy ember van aki letud minket győzni, még pedig a gyermekeim anyja. Pontosítok a jövőbeli feleségem!-mondta egy másik férfi a leghátsó sorból.-Azért a kis szöszit és a kék hajúakat is magammal vinném-lépett előre.
Ösztönösen Lucy elé léptem, Graj meg Juvia elé. Gajeel maga mögé húzta Levit. Wendy próbált elbújni Romeo mögött.
-Gyere ide kicsi Dragneel lány és nem lesz baja a céhednek-mondta.
-Ha nem tűnt volna fel a céhben kevesen vagyunk, de senkit nem adunk át nektek-mondta Makarov.
-Mondod te. Fiúk verjük szét a bandát.
-Luka karom vagy állkapocs?-kérdezte Selly.
-Inkább állkapocs. A karom ilyen erőben nem túl jó-mondta a cica.
-Oké. Készenlétbe legyél-mondta.
A lány izmai megfeszültek, ahogy mindenkié. A csapat támadásba lendült, ahogy mi is. Varázslatok repkedtek, és egyre veszélyesebb lett a játszma. Először Loki tarolt, majd a nagy Aguaris. A környezetemben hirtelen rengeteg ellenfél került. Lucy hátát védtem, közben magát a lányt is.
-Kezdek kifogyni a tűzből-mondtam.
Abban a pillanatban egy hatalmas ló tört át a tömegen. Az állat teljes teste tűzzel volt borítva. Dobbantott előttem, mire tűz repült felém. Lenyeltem a lángokat, majd újult erővel vágtam neki a harcnak.
-Mindenki állj!-hallatszott egy üvöltés.Ellenfeleink és mi is a hang irányába fordultunk.
-Na most Makarov szépen ide adod Selly Dragneel, vagy meghal a kis lila csaj-mondta Lest.
Mindenki ledermedt, mivel egy kard pengéje szegeződött a lány nyakának.
-Ha megölsz sose kapod meg amit akarsz-mondta nyugodtan Selly.
-Hogy érted?
-Phantom megmondja-mondta.
-Mi van?
-Csak ez...
A lány leengedte a kezét, mire egy apró fém valami csusszant a kezébe. A jobb kezét lendítette, majd megsebesítette a férfit, így az elengedte. Selly széttárta a kezeit, majd elkiáltotta magát.
-Árnyak kapuja megnyitlak! Phantom szólítalak!
A semmiből egy alak tűnt fel, min mindenki elképedt.
-Phantom! Vége a bujkálásnak!-kiáltotta.
Mindenki megdöbbenve nézte a lányt aki már nem Selly Blue volt már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése