42.fejezet Újabb esély

Narrátor

Hatalmas aranyfény töltötte be a környéket. A fény nyomán néhány alak maradt akik sietve haladtak a hatalmas céh épülete felé. Mielőtt be mentek volna még körbe néztek.

Erza

A város népe mind idegesen kopogott a szobám ajtajában. Mind arról beszéltek, hogy a céh körül valami történt tegnap este.

-Nyugodjanak meg! Megyek és megnézem mi történt ott-mondtam.

Az emberek utat engedtek nekem, de nem is vártam mást. Az utcán valaki a nevem kiáltotta. Mikor megfordultam Natsuékat láttam közeledni. Bevártam őket, majd megkérdeztem, hogy tudnak e valamit az esetről. Persze ők mással voltak elfoglalva az elmúlt esete. Mint kiderült az előző napi vásárlásunk után Lucy otthon rosszul lett. Miután Wendy megvizsgálta, kiderült, hogy megint terhes.

-Na gratulálok-mondtam mosolyogva.

-Erza nee lesz kis tesóm!-lelkendezett a kicsi Selly.

Natsu nem szólt semmit, csak mosolygott. A céhben szinte senkit nem láttunk még, de éreztem, hogy mesteren kívül még más is van az épületben.

-Mester. Az emberek idegesek valami nagy fény miatt nem tudod, hogy mi történt?-kérdeztem.

-De igen. Selly és Mavis vissza tért. Jut eszembe. Felmennél az emeletre?

Kérdőn néztem rá, de ő nem mondott semmi többet. Ahogy elindultam felfelé találkoztam a lefelé haladó Sellyvel és Mavissel. A lány kacsintott, majd ment tovább. Fent még mindig éreztem, hogy valaki van fenn, de nem láttam semmit.

Váratlanul valaki megfogta a kezem, és a mellkasához húzott.

-Szép vagy mind mindig Erza-súgta a fülembe... Jelard.

-Te hogy kerülsz ide?-kérdeztem halkan.

-Mikor feltüntetek Edoban rá jöttem, hogy mint az itteni énem én is szeretlek. Most mondhatnád, hogy ott is van egy Erza, de az nem te vagy-súgta, mire elpirultam.-Szerinted nekünk lehet esélyünk így, hogy két világban élünk?-kérdezte.

Megfordultam a karjaiban, majd átkaroltam a nyakát. Persze, hogy volt esélyünk.