Selly minden tőle telhetőt megtett azért, hogy legyőzze az ellenfelét, de az erősebbnek bizonyult nála. Asai csak le gyengítették , de nem ölték meg a sötét alakot.
-Sárkány Harag!-kiáltott a lány, majd átalakult sárkánnyá.
Állkapcsai közé kapta a férfit,majd ketté roppantotta a gerincét.
-Engem meg ölhetsz, de van egy rossz hírem. Én utánam tíz hónappal a céhetek leggyengébb embere is meg fog halni-mondta gúnyosan, majd porrá vált.
Gray
Mindenki lefagyva állt, majd döbbenten néztünk körbe. Kerestük, hogy kire gondolhatott az az alak. Akaratlanul is közelebb húztam magamhoz Juviát, aki még jobban belém kapaszkodott. Ahogy láttam Natsu is így tett, ahogy Romeo is hirtelen úgy érezte, hogy Wendy mellet a helye.
-Nyugodjatok meg gyermekeim. Nem fogom hagyni, hogy bármelyikőtök is meghalljon!-ígérte Makarov-Most pedig menjünk haza!
-Mester Natsuék kimerültek! Pihenjünk egy kicsit aztán induljunk-mondta Levi.
-Oh nem csak ők kaptak különös fegyvereket. Fogjátok meg egymás kezét!-mondta, mire egy nagy kört alakítottunk.
Mester lehunyta a szemét, mire egy nagy fénygömb vett minket körbe. Önkéntelenül is becsuktam a szemem, és mire kinyitottam a céh udvarán voltunk. Selly összerogyott, és ha Alex nem kapja el akkor biztos a földre zuhan.
Alex felvette, majd bevitte az épületbe. Finoman megszorítottam kedvesem kezét, majd jeleztem, hogy ideje haza mennünk. Minden szó nélkül jött mellettem. Csendesen ballagtunk haza, közben valamiért sűrűn egymásra néztünk.
Szükségem volt arra, hogy lássam. Alig értünk be a házba ár is felé fordultam és csókolni kezdtem-persze csak óvatosan.
-Attól, hogy terhes vagyok nem kell úgy kezelni mint aki cukorból van-kuncogott.
-Csak szeretnélek máshogy is szeretni, nem csak olyan vad hévvel-mondtam, de éreztem, hogy bele pirulok.-Ne eljössz velem fürdeni?
-Most Juvia mondja azt, hogy nem akar veled fürdeni?-kérdezte huncutul.
-Ne!
-Oké.
Juvia elindult a fürdő felé, majd elkezdte a vizet engedni. Elkezdet vetkőzni, majd csábítóan felém nézett. Lassan mögé léptem, és felém fordítottam.
-Szóval velem szeretnél fürdeni? Hát jó...
Magához rántott, de mielőtt a testünk össze ért volna arrább ugrott, én meg beleestem a forró vizes kádba.
-Juvia! Ezt most miért?-kérdeztem duzzogva.
-Cuki vagy mikor duzzogsz-mondta, és megpuszilta az arcom.
A következő pillanatban azon kaptam magam, hogy leveszi rólam a vizes ruháimat.
-Hé drágám-mondtam zavartan, de addigra már az ölemben ült.
-Rossz kislány.
Mondtam szeretett teljesen. Megpróbáltam komolynak tűnni, de ez nehezen ment miközben a nyakláncommal játszott.
Az idő nagyon gyorsan telt. Egy hónappal később összeházasodtunk Juviával,mivel bennem volt a félsz és mert nagyon szeretem. Nem sokkal utánunk Natsuék esküvője volt. Nem lepődtem meg azon, hogy Lucy is terhes, hiszen ők régebb óta voltak együtt mint mi.
Juvi szépen gömbölyödött, én meg minden alkalmat megragadtam, hogy a pocakjához érhessek. A kicsi egyre nagyobbakat rúgott, és volt, hogy Juvia felnyögött álmában, mert olyan erős volt a pici. Ahogy a terhesség végéhez közeledett egyre sűrűbben fordult elő, hogy alig kapott levegőt, de nem szólt semmit, csak mosolygott, és a pocakját, vagy az én fejem simogatta.
Egy nap aztán beköltözött a céh orvosijába. Lucy is ott volt, hiszen őneki is az utolsó napok voltak hátra. Miranje-nek és Levinek meggyűlt a bajuk velük, ugyan is egyszerre indult be a szülés náluk. Natsuval idegesen várakoztunk az orvasi előtt, közben hallgattuk a többiek ugratásaikat.
-Na itt vannak a boldog apukák. Összebeszéltetek, hogy mind kettőtöknek lánya született?-kérdezte Levy órákkal később.
Nem akartam hinni a fülemnek, de láttam, hogy a legjobb barátom is így van ezzel. Szinte önkívületbe esve mentünk be.
-Pont olyan min te-súgta fáradtan Juvia.
-Inkább rád hasonlít-mondtam.
-NA és mi lesz a kicsik neve?-kérdezte Makarov.
-Sely Lucy-mondta Lucy közben Natsu vállára dőlt fáradtan.
-NA és a tieteket hogy fogják hívni Gray?
-Gou.
-Juvia-mondtam egy másodpercelkésőbb mint a párom.
Nevettünk, hiszen mind a ketten a másikra gondoltunk.
-Gou Juvia-mondtam végül.
Láttam a szerelmemen, hogy tökéletesen megfelel neki.
Az elkövetkező két hétben teljesen meg is feledkeztem az átokról, de aztán Jivia megbetegedett. Aggódtam érte, főleg, hogy féltem, hogy ő lesz az aki meghal.
-Nem fogok meghalni Gray-mondta esténként, de nem bírtam megnyugodni.
Éjjelente, jó szorosan magamhoz öleltem, és csak reménykedtem, hogy nem gyengült le annyira a terhesség alatt, hogy ő legyen a leggyengébb. Aznap amikor a tíz hónapos idő a végéhez ért, nem mozdultam mellőlük, bár úgy tűnt jobban van, mint előtte lévő napokon. Délután az eső elkezdett szakadni.
-Az ég szomorú, bár Juvia boldog. Valami baj történt-mondta.
-A mester nem mondta, hogy sikerült e megtörnie az átkot-mondtam halkan, és még közelebb Húztam magamhoz őket.
Gou a karjában aludt békésen. Este felé már kezdtem érezni, hogy nem Juviára vonatkozott az átok, de ideges voltam, hogy melyik barátom lehet az. A választ meg is kaptam vacsora után, amikor kopogtak.
Tőrként hasított belém mikor megláttam kiáll az ajtóba. Hisz még élni se kezdett a hírvivőm, és már is elveszítette annyi barátját, és most ez...
folytasd :3
VálaszTörlés