-Mi folyik itt?-kérdezem miközben vadul lapozok a könyvben.
-Találtál valamit?-kérdezi Gajeel.
Megrázom a fejem. Még mindig nem találtam semmit arra vonatkozólag, hogy miért lett az, hogy a párok össze kuszálódtak, vagy eltávolodtak egymástól. Lassan két hónap telt el, hogy az általam elképzelt csodaszép párok szétmentek, és másnál kötöttek ki. Juvia Lyon karjaiba esett, Erza Natsuéba, Lucy meg Grayhez került. Ez még nem is lenne akkor baj, csak feltűnt, hogy ha a régi párok összekerülnek egy zárt helyiségben fagyossá válik a levegő. Ekkor kezdtem el kutatni, de eddig semmi. Már egy csomó varázslatnak utána néztem, de semmi nem illett a viselkedésükre.
-Fel adom, még soha nem láttam ilyet, pedig mágia van a dologban-mondom, majd becsapom a könyvet.
-Kicsim ez kiesett belőle-mondja Gajeel és egy öreg lapot ad a kezembe.
-Ez nem lehet igaz-mondom elhűlve.-Gajeel ez az átok amit Happy nem tudott elolvasni én meg kétszer egymás után elolvastam. Én hoztam rájuk a bajt!-mondom.
Gajeel átkarol, majd az arcát a nyakamba fúrja. Mindig szerettem, mikor ezt csinálja, mert megnyugtatott, de most nem bírtam nyugodt maradni.
-Mit csináltam?
-Nem azt olvastad, hogy rá kell jönniük, hogy mi az igazán fontos a számukra? Ha erre rá jönnek, akkor minden a régi lesz nem?
-De igen elvileg, de hogy vegyük rá őket, hogy elgondolkozzanak ezen?
-TE vagy az ötlet gyáros Kicsim... Rendezz versenyt, hogy mindenki felfedezze, magának a fontos dolgot, ami élteti.
-Ez ... Jó ötlet. Gajeel te egy zseni vagy-mondom, majd megpuszilom, az orrát.
Lucy
Levy valami versenyt szervezz "Ismered a gyengéd" címen. Őszintén nem igazán érdekel, mert tudom, hogy a csillagszellemeim elvesztésének a gondolata már alapból nagy gyengém. Grayt azonban jobban érdekli.
-Nem nevezünk be?
-Minek? Én tudom a gyengém.
-Én viszont nem.
-Akkor nevezz be egyedül.
-Párok kellenek.
-Majd meglátom, de engem nem érdekel nagyon-mondom, majd bele merülök a könyv olvasásába.
Bele merülök az túlzás azért. Nem tudom miért zavar annyira, hogy Erza, a mindig kemény Erza most Natu karjaiba omlik, és békésen alszik. Undorító, mennyire nyálas lett ez a lány, amióta Jellar átverte. Megrázom a fejem, majd elnézem, ahogy Levy kimegy a céhből.
Levy
Körbenézek, de nem látom merre van Gajeel. Pedig tudom, hogy előttem jött ki az épületből. A lemenő nap fényében meglátom a lábnyomát a sáros földben, majd követem a sűrűbe.
-Gajeel!-kiáltom, de nincs rá válasz.
Sírni tudnék, mert rossz előérzetem van. Valahonnan halkan szinte suttogva a nevem halom. Arra fordulok, és egy vére bokrot látok meg magam előtt. A bokor mögött Gajeel fekszik véresen, és megtépázva.
-Gajeel!
Hangom szinte hisztérikusan cseng, ahogy letérdelek hozzá. Testem szabad felületeti horzsolásosak lesznek ahogy átverekszem magam a bokrokon, de nem érdekel.
-Levy menekülj-mondja, de mielőtt oda érnék, egy szörny csap le rám.
Hajam kibomlik, testem kék zöld foltos lesz, de nem érdekel. Hadakozom a szörnnyel, majd sikerül legyőznöm.
-Gajeel-súgom, közben fölé térdelek.
Ő elkapja a derekam, és magához húz, mire rá fekszem. Átkarolja a csípőm, majd jó erősen magához húz, hogy még közelebb legyek hozzá.
-Az én kicsim-súgja, majd lehunyja a szemét.
Ajkai közül vér folyik ki.
-Ne... Nem hallhatsz meg-mondom.
Megcsókolom, és megmarkolom a felsőjét, de már érzem a szíve nem ver.
-Ne!-kiáltok fel, majd fel ülök az ágyban.
Csak egy rossz rémálom volt, de valóságosnak tűnt. Gajeel nincs mellettem. Ki pattanok az ágyból, é nem érdekel, hogy csak a egy rövid naci és egy egy topp van rajtam, kirohanok az éjszakába. Meg torpanok. Kint esik a hó. Körbenézek, de még nem tudom, melyik a rövidebb út a céhbe.
-Levy jól vagy?-kérdezi Gajeel, mögülem.
Mire megfordulnék, már meleg karjaiba zár.
-Éppen haza indultam, mikor meghallottam a sikolyod.
-Csak egy rossz álom volt-mondom és elsírom magam, míg ő csak féltőn ölel magához.
folytasd minél hamarabb *^*
VálaszTörlés