2014. szeptember 30., kedd

22.fejezet A nagy gubanc kezdete

Narrátor
(Rövid átkötés lesz csak)
Csend volt a hatalmas épületben. Mindenki pihent vagy éppen olvasott.
-Ez mi?-kérdezte Happy, majd felmutatott egy régi lapot.
Levi kivette a mancsából, majd felolvasta a régi nyelvet.
-Régen valami átok lehetett. Azt hiszem olyas valami ami arra utal, hogy az ki rá nem jön, hogy mi az igazán fontos a számára az elveszíti azt addig míg meg nem találja.
Levi megint felolvasta a szöveget, majd vissza adta a macskának.
-Lucy hova megy?-kérdezte Happy Natutól.
-Az ő dolga nem? Melózni Erza?-kérdezte.
-Aham.
Lucy
Nem tudom miért , de valahogy nem éreztem magam biztonságban Natsu közelében. Fel le járkáltam a céhben, kerestem a helyem. Véletlen neki mentem Graynek, de mikor bocsánatot kértem megborzongtam.
-Lucy volna kedved eljönni velem sétálni?
Persze igent mondtam, de nem tudom, miért. Úgy éreztem, hogy ha minél messzebb vagyok Natsutól annál boldogabb leszek. Sokáig csak bóklásztunk, mikor végre Gray megszólalt.
-Elegem van Juviából. Panaszkodik, hogy soha nem szeretek belé, de amikor meg végre beleszeretek akkor elmegy Lyonnal. Annyira elegem van a zavaros beszédéből-mondta.
-Megtudlak érteni. Natsu folyton játssza a nagymenőt. Hogy voltam képes belé szeretni?
Gray minden szó nélkül megfogta a kezem, majd maga felé fordított, és megölelt.
-Én nem vagyok olyan mint ő-mondta.
Hálásan simultam hozzá, bár magam se tudom, miért voltam hálás neki. Sokáig sétáltunk, majd az őzi avarba feküdve megpihentünk.
Gray vicceket mesélt én meg csak nevettem rajta, közben fel sem tűnt, hogy ő végig engem nézett.

1 megjegyzés: