Erza végig száguldott a vidéken. A mágikus négykerekű rendesen kiszívta, de őt ez nem érdekelte. Nagyon mérges volt, és csalódott a mesterben, hiszen az tiltani akarta az egyetlen olyan személytől akit kicsi kora óta ismert. Makarov valahogy megtudta, hogy össze jött Jellarral, és megtiltotta neki a további találkozásokat. A lány rohamosan közeledett Jellar rejtekhelyére. Már jó előre jelzett neki, hogy úton van, így nem lepődött meg azon, hogy a fiú már várja.
Erza
-Jellar!-kiáltottam, miután kiszálltam a járgányból.
Kitárt karaiba buktam, mivel nagyon fáradt voltam.
-A mester tudja, és meg tiltotta, hogy találkozzunk-zokogtam.
-Talán igaza volt-mondta, majd erős ütést éreztem a tarkómon, és utána sötétség.
Mikor magamhoz tértem, meglepődve tapasztaltam, hogy össze vagyok kötve, és a lábamat nagy súly húzza lefelé. Testemet egy kötél tartotta a magasban. Megpróbáltam pajzsot váltani, de erőm egyrészt kevés volt, másrészt, meg valami blokkolt ebben. Alattam a tenger hullámokban csapódott neki a sziklának, amin lógtam Láttam, hogy nagyon mély a víz, és ha elszakadna a kötél ,a súly a lábamon olyan mélyre húzna, hogy nem bírnék még akkor se feljönni ha nem lennék mágia hiányában.
-Tudod, nagyon naiv vagy-monda mellettem egy hang.
Arra fordultam, és a könnyek gyűltek a szemembe,de még is csak pirultam.
.jpg)
Jellar egy pillanatra magához húzott, és megcsókolt.
-Tudod drága veled nincs bajom, csak a céheddel. Megfogadtam, hogy elpusztítom a céhet, a mestertől kezdve a kis Webyig. Ebben sajnos te is benne vagy-mondta.- Hallgatnod kellett volna a mesteredre, és nem jönni többet ide. Ég veled Erza.
A kötelet elvágta, én meg belezuhantam a hideg vízbe. Egyre süllyedtem, miközben minden emlékem az elmémbe tódult. Leértem a mélybe, és egy arc villant fel előttem, miközben a levegőm fogyott.
Selly!-kiáltottam magamban, de nem tudom miért. Talán csak az volt bennem, hogy az alatt a rövid idő alatt többet nyújtott nekem, mint az összes régi ismerősöm,és jobban ki ismert, mint bárki más. Nem tudom a mai napig se a választ. A lényeg, hogy rá gondoltam.
Lehunytam a szemem, és vártam, hogy a halál jöjjön értem, de helyette a víz még hidegebb lett, majd a láncaim elszakadtak.Valami elsuhant előttem, és én két éles szikla között találtam magam. Meglepődtem, mikor a két szikla elindult felfelé, és ekkor megláttam a felszíni fény.
Előttem a vízben milliónyi kristály lebegett. A tüdőm égette a levegő hiány, de a következő pillanatban a szél vad zúgása csapta meg a fülem, és ösztönösen fellélegeztem. A tüdőm friss hideg levegő töltötte meg, és a süvítő szél észhez térített.
Már láttam, hogy amit sziklának és kristálynak hittem nem más, mint két hatalmas hát tüske, és acélkék pikkelyek. Életemben először ültem egy sárkány hátán, de akkor azt hittem ez lesz az utolsó.
-Selly?-kérdeztem halkan és bizonytalanul.
A sárkány vízszintesbe ért, majd kicsit felém fordította a fejét. Szája mosolyra húzódott, ami azzal árt, hogy hatalmas tépőfogai megmutatkoztak. Ahogy jobban megnéztem a testét, úgy nézett ki mintha egy repülő jégen ülnék. Szárnyain a hártyák hófehérek voltak, de a bőre meleg nem pedig hideg, mint ahogy vártam.
Selly egy kis idő múlva leszállt a céh közelében. Kicsit megbökött az orrával, majd megint felszállt. Néztem utána, majd bementem. A mester rám nézett, de nem mondott semmit.
-Merre voltál?-kérdezte kicsit unottan a csupa seb Gray.
Amióta nem volt közte és Juvia közt minden rendben az óta mindig tele volt sebekkel.
-Gray, segíts kérlek-mondtam.
A szívére tettem a fülem, hogy halljam, nem csak az enyém zakatol rosszul. Ez nagyon nem tettszett neki, de nem érdekelt.
-Gray-sama... -halottam Juvia keserű hangját.
-Juvia ez nem az aminek...
A lány elment én meg bűntudattól vezérelve elmentem és csak néztem a csillagokat a esti égen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése