20.fejezet A szavak hatalma

Narrátor

Két hét. Enyi idő telt el‚ hogy a sárkányok és Selly eltűntek. A céh tagjai mind úgy fogták fel‚hogy a lány csak egyedül ment el egy munkára. Senki nem akart bele gondolni‚ hogy mit is láttak azon a napon. Nem beszéltek róla és igyekeztek minél kevesebbet gondolni ara‚ hogy akár el is veszíthetik a lányt.

-Gray jössz egy munkára?- kérdezte Natsu vidáman.-Látom nem. Na mi mentünk.

Natsu elköszönt‚ majd karon ragadta szerelmét és rohantak  Erza után. Gray szinte fel se fogta‚ hogy hozzá beszélnek hiszen annyira el volt foglalva Juviával aki szemlátomást külön élvezte ‚ hogy a fiút dédelgetheti.

A fiú kifejezetten élvezte a társaságát. Csak akkor váltak el mikor a lány kiment a mosdóba

-Szevasz Gray!-köszönt rá régi barátja Lyon.

-Hát te? Mostanában csak úgy fel bukkansz, mi szél fújt erre?

-Csak erre jártam... Ki az a lány?

Juvia felé mutatott. Gray elmondta a nevét. Nem akarta felvilágosítani‚ hogy a lány a barátnője.

-Amúgy hogyhogy nem a céhedben vagy?

-Nincs meló. Meg kell ismerkednem azzal a szépséggel- mondta‚ majd Juviához lépett.

Gray

Bevallom kicsit ideges lettem‚ mikor az én kincsemhez lépet és az pirulva állt előtte. Nem tudom mit beszéltek‚ de csak azt vettem észre‚ hogy Lyon Juvia vállára teszi a kezét és szerelmesen nézz rá.

Juvia nem tudott mit mondani csak meglepetten nézett rá.

-Juvia-chan. Olyan szép a neved. Ugye eljössz velem egy munkára?-kérdezte (Lyon.

Kezdtem berágni rá. Mögé léptem‚ majd csak néztem Juviára. Sajnos ő nem vett észre.

-Én csak Gray-samával vagyok hajlandó elmenni.

Szavai megnyugtattak és örömmel töltött el.

-Jut eszembe. Megyünk dolgozni?- kérdeztem.

Juvia vidáman igent mondott. Elköszöntem Lyontól‚de arra nem számítottam‚hogy velünk jön. Nem hagytam hogy a drágám közelébe kerüljön hiszen Juvia hozzám tartozott. A munka helye egy másik városban volt. Nagyon hosszú volt az út és Lyon nagyon idegesített. Ahogy elnéztem rájöttem‚ hogy féltékeny vagyok rá. Ha mással beszélt Juvia az nem zavart. Azonban rájöttem‚ hogy ha Lyon csak rá nézz már elfog egy rossz érzés.

Az este leszálltával külön feküdtünk le. Lyon hamar elaludt‚én meg Juviával beszélgettem

-Olyan feszült voltál egész nap. Mi a baj Gray-sama?-kérdezte halkan.

-Csak idegesít ahogy rád néz Lyon...

-Na és akkor mi van? Zavarba ejtő‚ hogy nézz‚ de én nem érzek iránta semmit se.

-Biztos?

Mikor kimondtam már bántam is. Láttam rajta‚ hogy megbántottam.

"Ennyire bízol bennem?"-kérdezte a szemével.

Megráztam a fejem‚de ő nem úgy értette‚hogy nem arra gondoltam hanem ara‚ hogy nem bízom benne.

Juvia minden szó nélkül fel állt‚majd a közelben lévő patakon átkelve lefeküdt a fűbe. Hallottam‚ hogy sír. Oda akartam menni hozzá‚ de ő megduzzasztotta a patakot így nem tehettem semmit se.

Másnap korán keltünk. Próbáltam beszélni a lánnyal‚de ő hozzám se szólt. Fájt‚ hogy egyetlen fejrázásból ő arra gondol‚ hogy nem szeretem. A munkát nem sikerült rendesen végeznem és folyamatosan bénáztam. Vissza felé menet szinte ugyan ott pihentünk meg mint előző nap.

Juvia

Az éjszaka folyamán nagyon nagy gondba kerültem. Jobb oldalamon Gray feküdt a másikon meg Lyon. Az utóbbi átkarolt míg az előbbi kicsit távolabb feküdt tőlem. Fájt hogy nnem bízik bennem így inkább hagytam‚ hogy Lyon átkaroljon. Fura volt az ő marjaiba feküdni de mit csináljak? Gray nem szeret ő pedig alig ismer‚de ő már most a karjában tart. Talán ő majd megtud vigasztalni.

Igaz ezeket végig gondoltam‚ de azért még is csak zavarban voltam.