17. fejezet Kicsi lány nagy szívvel

Narrátor

Lassan közelgett az ősz. A Fairy tail tagjai egyre jobban kezdik magukat jól érezni. A céh több mint fele párban él,és ez meg könnyíti az együtt működést.

Makarov gyakran nézi őket. Az öreg férfi vígan nézte a párokat. Tekintete először Gray Juvia párosára tévedt. A lány a fiú ölében ült. Graj nem zavartatta magát,minden gond nélkül simogatta a lány combját, közben szenvedélyesen csókolóztak

Az öreg mestert nem zavarta ez a fajta őszinteség,de jobban tettszett neki a csendes rajongás. Ahogy átnézett a másik asztalhoz megint öröm járta át a szívét. Gajeel csak unottan ült, és fejét Levi vállán nyugtatta. A lány kivételesen nem olvasott hanem a csapat tagjaival beszélgetett. Bár a fiúk még mindig kicsit távolság tartók voltak a vassárkány ölővel szemben,de nem bírták elfelejteni,amit a fiú tett az S osztályú vizsgán az ő Levijükért. Bár gyakran morgolódtak,de mégse mertek szólni,hogy a pöttöm lány Gajeelt választotta helyettük. Levy egy kicsit idegesen fújta ki a levegőt,ugyan is a csapattársai megint veszekedni kezdtek. Gajeel kapott az alkalmon,és belecsókolt a lány nyakába. Levy felé fordult,majd átkarolta a fiú nyakát.

"Milyen furcsa az élet. Gajeel volt az aki kis híján mindannyiunkat meg ölt,és Levy még is szereti. Úgy látom ő is látja azt,hogy Gajeel eleget vezekelt már a bűneiért."-gondolta Makarov.

A pöttöm lány gyengéden megsimította a fiú arcát,majd annak mellkasára dőlt. Gajeel szorosan átkarolta,majd csak a fejére tette az állát.

-Ne már Al!- hallotta az öreg mester Selly hangját.

A lány próbált menekülni,de a fiú szorosan magához húzta,és nem engedte el. Látszólag éppen a nyakát szívta. Bár látszólag a lány ellenkezett a mester mégis tudta,hogy nem zavarja őt annyira. Makarov a tekintetével meg kereste a másik Dragneelt.

Natsu csendesen ült Lucy mellett. A lány a vállára fektette a fejét,és nyugodtan aludt. Még mindig nem  heverte ki a legutóbbi sérüléseit.

"Ha nincs ez a támadás nincs kíváncsi vagyok mikor ismerték volna el,hogy eggyüt  vannak?"

míg Makarov Natsuéket nézte észre se vette,hogy az egyik párocska "meglépett".

Gajeel

Levi keze hideg volt pedig még csak szeptember eleje volt. Csendesen lépkedtünk az útcán. Gondolataim folyton azon jártak,hogy miért szerethet engem a kis pöttöm. Kis híján megöltem őt és társait,valamint a céhet is elpusztítottam.  Sokszor lekezelően bántam vele,néha még most is lenézem bár nem szándékosan. Olyan aranyos mikor duzzog és hiába tudom,hogy nem szereti amit csinálok néha,de mit csináljak ha nem bírom máshogy kimutatni,hogy szeretem?

- Gajeel minden rendben?

-Persze. Miért kérded?

-Csak mert harmadjára kérdem,hogy beülünk e abba a cukrászdába.

-Ne haragudj nem figyeltem. Szeretnél beülni?

-Igen te butus. Kicsit kezd hideg lenni. Egy forró csoki jól jönne. Te mit kérsz majd?

-Amit te.

Levi nevetett,majd behúzott a cukrászdába. Egy csendesebb asztal melléültünk le ,majd megvártuk a rendelésünk. Csendesen ültünk egymással szemben,közben az asztal felet egymás kezét fogtuk. Levi apró kezei még mindig nagyon hidegek voltak,így óvatosan dörzsölgettem őket.

-Egészségetekre-mondta a pincér,és le tett elénk két gőzölgő bögrét.

Hagytam,hogy Levi a kezeibe vegye a bögréjét,bár jobb szerettem volna fogni a kezét.

-Mi a baj?

-Semmi csak gondolkozom.

-És min?

Fel sóhajtottam,majd kerestem a megfelelő szavakat. Végül elmondtam,hogy megint fel támadt bennem a lelkiismeret furdalásom. Levi végig hallgatott,majd csak át csúszott mellém.

-Én már nem haragszom rád.

Meg puszilta az arcom,majd hozzám bújt.

-Tudom,hogy nagyon sok mindent a körülmények hatására csináltál.

Magamhoz húztam. A vékonyka pulcsin keresztül éreztem,hogy a bőre hideg.

-Fázol?

-Kicsit megfáztam.

Nem kellett többet mondania. Az ölembe húztam,majd jó szorosan átkaroltam.

-Kicsit sokan vannak itt. Gajeel...

-Ha fázol nem érdekel,hogy hol vagyunk,és ki lát minket.

Levi csendben maradt. Kortyolgatta a forró csokiját. Én nem ittam belőle inkább megmelegítettem Levinek,hogy ő igya meg. Nem hagytam,hogy tiltakozzon. Bár már rég elfogyott az ital mi még is ott maradtunk a cukrászdába. Láttuk hogy Erza bejön,és jót nevettünk azon,hogy vagy ötszáz tortát rendel magának.

Ahogy közeledett az este haza kísértem Levit.

-Nem jössz fel?-kérdezte. Könyörgően nézett rám,de nem mertem azt mondani,hogy nem. Egy ideje már együtt voltunk,de még nem voltam fenn nála.

-Gajeel ha csak azért nem jössz fel amit a cukiban mondtál akkor tudod mire gondolok.

-Tudom,de...

-Szólj kérlek ha többé nem akarsz a múlt hibáin rágódni. Köszönöm a délutánt. Jó éjt Gajeel-mondta,majd bement és magára zárta az ajtót.

Idegesen indultam a céh felé és menet közben egy fába vágtam a kezem. A mester csak rám nézett,de nem kérdezett semmit. Tudta,hogy nem nyílok meg parancsra.

Egész este azon rágódtam,hogy megint megbántottam Levit.

A lány másnap folyton került. Csak a hülye nem vette észre,hogy valami baj van. Délben már nem bírtam tovább beszéltem Makarovval. Persze az öregnek jó tanácsa volt. A nap végén elmentem Levihez. A lány nem volt otthon.

Sokáig vártam,de nem jött haza.

Lassan haladtam a céh felé. Tudtam,hogy Lily aggódik értem,de nem siettem vissza. A város közepén jártam,mikor megláttam Levit. Egy padon ült,lábait felhúzta és átkarólta. Messziről láttam,hogy sír. Össze szorult a szívem. Csendesen elé léptem,majd letérdeltem. Így viszonylag alacsonyabban voltam mint ő.

-Levi-mondtam halkan.

A lány összerezzent,majd letörölte a könnyeit.

-Mit szeretnél?

-Sok mindent,de először is bocsánatot kérni. Utána felszárítani a könnyeidet. Harmadik kicsit mesélni neked magamról.

-Meghallgatlak ha fel jössz hozzám.

Fel ugrottam,majd felé nyújtottam a kezem. Miután felhúztam felkaptam a karjaimba,majd elindultam vele az úton.

-Gajeel tudok járni!

-Tudom,de így legalább nem fogok meghátrálni a kapudban.

Levi nem szólt csak a vállamba kapaszkodott. Nem siettem vele,mert kellett egy kis idő amíg végig gondolom,hogy hogyan mondjam el neki ami a lelkem nyomja.

-Még mindig nem akarsz le tenni?

-Nem.

Levi ügyetlenkedve kinyitotta az ajtót,én meg beléptem. Becsuktam az ajtót magam mögött és csak utána tettem le a lányt.

-Szóval. Mesélj.

Miközben ezt mondta, Levi behúzott a kicsi ház nappalijába,majd leült a fotelbe. Elé ültem a földre,de csak a szőnyeget néztem.

-Félek-kezdtem- Félek,hogy megint egyedül maradok. Tudom a Firy Tail a család részévé fogadott,de akit egy sárkány nevelt nehezen bízik meg az emberekben. Bocsáss meg ha ezért megbántalak a viselkedésemmel,de...

Nem bírtam tovább folytatni. Megremegtem a gondolattól,hogy pont ez az a viselkedés ami miatt eltaszíthatom magamtól Levit.

-Butus-mondta,majd adott egy puszit az orromra.

Kicsit morgolódtam a buta kifejezés miatt, de azért magamhoz húztam.