2014. szeptember 13., szombat

18. Fejezet Az eltűnt erők

Narrátor
Gajeel céltalanul lődörgött a környéken. Majd meg örült hiszen a mester megtiltotta,hogy Levivel,menjen a munkára. Lilly ott repült fölötte és csak nézte a társát.
Az erdő csendjét éles sikoly szelte át.
-A Céhből jött.
Gajeel futva elindult,Lilly meg felvette harci alakját.
-Mi történt?-kérdezte,mikor oda értek.
A válasz a sarokban kuporgó alak megadta neki.
-Mi történt Sellyvel?
-Nem tudjuk. A sarokba húzódva ült egész nap. Ha valaki a közelébe ment, hangos morgás volt a része-mondta a mester.
Selly megvonaglott,majd halk nyögés hallatott.
-Jaj megint mit csináltál?-kérdezte Gajeel,mikor felismerte a jeleket.- Nagy a valószínűsége,hogy megint hívják a sárkányok.
-Miért hívnák ha egyszer kijelentette,hogy nem fog hozzájuk csatlakozni?-kérdezte Alex.
A két fiú veszekedett még egy darabig,majd a mester közbe szólt:
-Valaki elmondaná,hogy miről van szó?
A két fiú hallgatott. Selly vad morgásban tört fel,majd megint megvonaglott.
-Nem megyek a sárkányok közé-mondta mérgesen.
-Még jó,hogy nem mész itt maradsz...
-Alex hallgass!
Gajeel elszánt tekintettel Selly elé lépett,majd csak lenézet a szenvedő lányra. Ő látta egyedül,az alig észre vehető biccentést. Selly a következő pillanatban rávetette magát,de ő egy határozott ütéssel a falnak taszította a lányt,majd egy erősebb ütéssel leütötte.
-Na kérek néhány erős kötelet,hogy lekötözzem egy székhez-mondta,majd fogta az ájult lányt és egy székre tette.
Mivel senki nem mozdult a fiú a saját varázslatával kötözte a lányt.
-Ez most mire volt jó?-kérdezte mérgesen Natsu
-Sellyt ilyenkor a sárkányok hívják.  Mivel át bír változni így őt is annak tekintik. Selly néhány évvel ezelőtt kijelentette,hogy az erejét nem fogja elrejteni. Inkább a gyengék védelmére szánta a képességeit. Ilyenkor a sárkányok hívják. Ne kérdezzétek,hogy hogyan,de hívják.
-Ez zavaros-mondta Lucy.
Wendy óvatosan oda ment az éledező lányhoz,majd megnézte azt. Tekintete egy feketén izzó szempárral találkozott. Először megijedt,de hamar rá jött,hogy ez csak egy igazi sárkány tekintete.
Selly teste megint vonaglott. A kislány ilyen közelről látta,hogy a fájdalom hullám Selly hátából indul ki. A lány morgása vadabb lett és ahogy Wendy a hátához közelített a fém nyikorgása is elviselhetetlenebb lett.
A kislány gyógyító erejét használva megérintette Selly hátát. A lány megfeszült,majd a szemei újra sötét szürkék lettek. Selly ájultan dőlt előre de a pántok megfogták. Alex megtámasztotta,majd Gajeel el engedte.
-Hozd a gyengélkedőbe...
- Nem Mira. Bár Wendy ideiglenesen csillapította a remegését ha magához tér a szabadban kell lennie,mert itt csak veszélyben érzi magát a falak miatt.
Alex kiment az épületből és jóval távolabb a céhtől lerakta a lányt,majd annak fejét az ölébe fektette. Luka lefeküdt gazdája mellé a céh tagok meg köréjük gyűltek, de azért hagytak egy kis szűk helyet Selly eseteges menekülésére tekintettel. Az idő lassan telt.  Míg mindenki arra várt,hogy a Dragneel lány magához térjen Leviék is meg jöttek. Gajeel röviden elmondta neki,hogy mi történt,majd ők is csak tétlenül ültek a továbbiakban.
Közeledett az alkony,mikor Selly felnyitotta a szemét. Szeme kéken ragyogott,pupillája a macska pupillájához hasonlóan élesen össze szűkült. Az íriszébe vékony fekete csíkok vetődtek.
Natsu
-Nyugalom-halottam Alex hangját.
Mikor oda fordultam a húgom éppen akkor ült fel. Szája megremegett,és láttam rajta,hogy nincs túl jól. A homlokához kapott majd fájdalmasan össze szorította a szemeit. Mikor kinyitotta meglepődve néztem bele a kék szemekbe. Nem emberi szemek voltak hanem egy sárkány szemei. Nem tudtam miért,de az volt az érzésem,hogy közölni akar valamit. Kérdőn néztem rá,de ő csak felhúzta a a fogaráról az ínyét,majd felnézett az égre.
-Sárkányok?-kérdezte Lucy mellettem.
Selly felé fordult,majd biccentett. A húgom most Luval kommunikált szavak nélkül.
-Hogy érted ezt? Hiszen eltűntek...
-Nem mind-mondta Selly,majd fel állt. Hátán újabb remegés futott végig,majd felnézett az égre.
-Sárkányok veszélyben vannak.
-Mi?-kérdezte mindenki egyszerre.
Selly rám nézett megint.
-Apa erre tart-mondta.
Csak néztem rá. A távolból hangos üvöltéseket sodort felénk a szél. Gajeel és Wendy velem egyszerre emelte fel a fejét. Selly hátra lépett és behúzta a nyakát.
Alig néhány perc múlva három nagy árny suhant át felettünk,majd vissza fordultak. Lesokkolva álltam,ahogy Gajeel és Wendy is.

1 megjegyzés: