46.fejezet Az új örző

Selly

Fémes ízt éreztem a torkomban, de még ez sem zavart, mert tudtam, hogy élek. A kezem valaki fogta és halk hangok beszéltek körülöttem. Lassan kinyitottam a szemem. A fény beleszúrt mire felmordultam. A szobában rögtön csend lett. Éreztem, hogy a kezemet fogó kéz megremeg, majd enyhe nyomást érzékeltem a bőrömön.

-Selly?-kérdezte bizonytalanul egy hang név szerint Alex.

Megint kinyitottam a szemem, de a fény most nem vágott bele annyira a szemembe. Enyhén homályosan láttam mindent először, de ahogy tisztult a kép rájöttem, hogy csak a szemem előtt köröző apró porszemeket látom olyan élesen. A látóterembe megjelent a fiú szőke feje.

-Hogy vagy Selly?-kérdezte aggódva.

-Úgy mint akinek hiányzik egy része a lelkéből-mondtam közömbösen.

Al aggódva nézett rám. Valahogy nem értettem, hogy voltam képes szeretni ezt a fiút. Kihúztam a kezem az övéből, majd felültem. A felismerés, hogy nem szeretem a fiút villámként csapott belém, de ekkor már tudtam, hogy jobb ha nem álltatom tovább szerencsétlent.

-Alex mondanom kell valamit-kezdtem mire rosszat sejtve megfeszült.

-Mi lenne az?

-Rájöttem, hogy mi nem illünk össze. Két külön világban élünk. Nekem szükségem van arra, hogy bolyonghassak és éljem az életem, de te meg folyton keresed a biztos helyet.

Csak nézett rám, majd elmosolyodott.

-Már vártam, hogy ezt kimond. Néha tényleg csodálkoztam azon, hogy miért vagy velem. A Lordban soha nem is szóltál hozzám.Én tényleg szeretlek, de elfogadom, hogy nem akarsz velem lenni.

Al megfogta a kezem, majd megszorította. utána rögtön el is engedte és hátra dőlt.

Körbenéztem, de nem láttam senkit se rajta kívül.

-Kivel beszéltél az előbb?-kérdeztem idegesen.

-Vele intett az ablak felé.

Egy apró kis farkas ült az ablakban. Azért nem láttam, mert a kék színe beleolvadt a háta mögött lévő égbe. Szeme boldogan csillogott, majd felém röppent.

-Jól vagy Selly?-kérdezte.

-Luka?

-Igen... A macska exedekkel ellentétben nekem tényleg kilenc éltem van... Kétszer már meghaltam mielőtt veled találkoztam volna. Ez volt a harmadik, de még mindig veled vagyok-mondta a kis farkas és felém repült.

-Hogy lehet ez?-kérdeztem.

-Titok. A lényeg, hogy a testemnek el kell porladnia, ahhoz, hogy a lelkem újra éledjen.

Ahogy hozzá értem a farkas fejéhez a tenyeremen egy apró szív jelent meg, pont úgy mint amikor először értem a kölyök Lukához.

-Nos úgy látom sikerült magadba szívnod az erőm-mondta Luka.

-Hogy érted ezt?-kérdezte Alex csendesen.

-Selly ugye alkalmazkodó. Mikor először találkoztunk akkor is éppen a vissza téréses periódusban voltam. Akkor haltam meg másodjára és amikor Selly hozzám ért a friss erőm elkezdett felé szállni, de csak most kaphatta meg a képességeimet, hogy másodjára is hozzám ért. Mától neked is kilenc életed van-mondta a legjobb barátom, majd az ölembe fészkelte magát.

Megkönnyebbülten simogattam kicsi fejét, Észre se vettem, hogy Al fel áll, majd ki megy. Néhány másodperc múlva Mavis és Makarov jött be. Az első mester láttán rögtön úgy éreztem, hogy kíséret kell neki. Már álltam volna fel, hogy mellé szegődjek, de ekkor leült az ágyamra.

-Nyugi most nem kell kíséret-mondta.

Vidáman dúdolt miközben Makarov csak állt az ágy mellett.

-Hogy vagy Selly?-kérdezte végül.

-Fáj mindenem, de jól vagyok-mondtam.

-Nem csodálom, hogy mindened fáj. Elég komoly átváltozáson metél keresztül. A Fairy Tail új őrzője vagy-mondta a mester.

-Őrző? Az mi?

-Olyan személy akit a céh maga választ ki. Feladata csak a céh védelme és a tagok vigyázása-mondta Mavis vidáman.

-Mint neked?-kérdeztem gyanakodva.

-Igen, csak neked örök időkre szól ez a feladat...

-Hogy érted?

-Nézted már a jelet a válladon?

Nem értettem a kérdést, de azért felhajtottam a felsőm ujját. Ott ahol egykoron a céh jele volt most nem vörös tetoválás volt látható, hanem egy komoly égési sérülés. Mintha a jel beleégett volna a bőrömbe. Mintha az energiám ott tört volna utat,a mikor elpattant bennem az a bizonyos húr.

-Mi történt Selly?-kérdezte a mester, mire rá néztem.

*********************************************************************************

Nem akartam elfogadni, hogy Luka meghalt. Könnyek marták a szemem, de le nem már nem folytak. Minden haragom tombolt bennem, majd váratlanul kitört. Elpattantak a bilincseim, majd alapzatában remegett meg az építmény.

A férfi meglepődött, hogy kiszabadultam. Percekig csak néztük egymást, majd megmozdultam. Mivel a bilincseim már nem tartottak meg, így csak előre buktam.

-Ismételd meg-mondtam szaggatott levegő vétellel.

A férfi idegesen hátrált, majd megnyomott valamit a hatalmas gépen. A háromfejű lény felemelte a fejét, majd rám nézett.

-A farkas meghalt-mondta.

Ekkor elszabadult a pokol. Magam sem értem igazán, hogy mi történt. A gépmonstrum rám vetette magát én meg minden mágiámat a mellkasába lőttem egy energia hullámot, mire széjjel hullt. Ezután a férfire összpontosítottam csak. Minden létező módon támadtam, kivéve a sárkány és a csillagmágus erőimmel. A vállam lángolt ahol a céh logója volt, de én nem törődtem vele. Túl nagy volt bennem a harag ahhoz, hogy lássam mit csinálok.

Az energia kitöréseim alapzatában remegtették meg az egész épületet, de nem érdekelt. Csak az számított, hogy megbosszuljam a barátom halálát. Nélküle senki voltam. Az épület teteje elkezdett befelé szakadni, de én egészen addig nem foglalkoztam vele, míg a férfi holtan nem rogyott össze. Akkor én is össze rogytam. Hajam előre hullott és én lihegve figyeltem, ahogy a rózsaszínből először világos szürkévé válik, majd fokozatosan besötétül végül fekete lesz. Túl sok energiát használtam fel rövid idő alatt. Torkomból feltört az a kiáltás, ami minden fájdalmam elmondta. Az épület ennek hatására omlott rám.

Nem tudom meddig voltam a romok alatt, amikor meghallottam a szárnyak suhogását és megéreztem apám jelenlétét. Maradék erőmmel kirobbantottam a romokat magam felől, majd megpróbáltam kimászni onnan. Még láttam, hogy a férfi hátából vas darab áll, ki, de arra már nem emlékeztem, hogy hogyan jutottam vissza a céhbe.

*********************************************************************************

-A sárkányok hoztak vissza téged-mondta a mester.

-Nem emlékszem rá-mondtam halkan.

-Nem is kell.  A lényeg, hogy itt vagy és, hogy Mavissel együtt most már te is a Fairy Tail őrzője vagy.

Felnéztem a mesterre, aki rám mosolygott.

-Köszöntünk itthon.

Vajon tényleg itthon voltam? Vagy a lelkem már rég nem tudta, hogy a helye?