45.fejezet A pokol előfutára

Selly

Sav marta a számat, és valami kifolyt belőle. Kellett egy kis idő, míg rá jöttem, hogy epe ízét érzem a számban, miközben vér folyik ki belőle. Lassan felemeltem a fejem. Előttem egy három fejű lény feküdt. Nem messze tőle egy férfi szerelt valamit. Oldalra fordítottam a fejem mire láncok zörögtek. Kellett egy kis idő míg rá jöttem, hogy kivagyok kötve. Láncok fogták a bokáimat és a karjaimat is, valamint a nyakam is ki volt pányvázva.

-Magadhoz tértél?-kérdezte a férfi bár nem nézett rám.-Már kezdtem azt hinni, hogy a kis lényem túl sok pecsétkőt juttatott a szervezetedbe.

A férfi végre felém fordult. Arcán sebhelyek sokasága futott végig. emlékeztetett valakire, de nem tudtam volna megmondani, hogy kire.

-Hogy vagy Dragneel? Igneel lánya?Mikor találkoztál utoljára az apáddal?-kérdezte gúnyosan, miközben egy hosszú fémrudat tartott a kezében.

-Mit akar tőlem?-kérdeztem száraz torokkal.

-Oh igazából,csak egy sikolyra van szükségem, hogy ide jöjjön egy igazi sárkány, vagy nekem az is jó, ha magad változol át. Te választasz-mondta a férfi.

Kicsit vártam, hogy közelebb jöjjön hozzám, majd leköptem elé. Egyikhez se fűlt a fogam. A férfi nevetett, majd meglendítette a botot, ami a bordáim közé csapódott. Össze szorítottam a számat, majd megfeszítettem a testem. A vér végig csorgott az államon, de nem sikítottam.

A bot nyomán a belsőm égni kezdett, de nem adhattam meg neki azt az örömöt, hogy megkapja amit akar.

A következő órákban több helyen is megütött a bottal. Mindig nagyobb és nagyobb fájdalmat okozott, de nem sikítottam. A végére olyan kimerült voltam, hogy a fejem alig bírtam felemelni.

-Hát így nem megyünk sokra...Oh amúgy elfelejtettem mondani... A farkasod az a Luke vagy kicsoda... Belehalt a sérüléseibe-mondta, mire felkaptam a fejem.

-Luka... halott?-kérdeztem.

-Igen miután megszereztünk téged, ő bele halt a sérüléseibe.

Nem akartam a fülemnek hinni. Luka volt a legjobb barátom, a testvérem és a mentorom. Ő tanított meg egyedül élni, miután apám olyan sokat volt távol tőlem. Ő volt az aki akkor is mellettem volt mikor a Phantom Lord olyasmire kényszerített amit utáltam. Ő neki köszönhettem, hogy rátaláltam a bátyámra és most hirtelen eltűnt? Nem akartam elhinni. Nem bírtam elfogadni.

-Látom nem hiszel nekem. Akkor nézd meg ezt-mondta a férfi, majd csettintett.

Hirtelen megint a céhben találtam magam. Igaz jómagam nem voltam ott, de tisztán láttam, hogy ki mit csinál. A hatalmas épület végén a pult mögött egy festmény volt kifüggesztve. Lukát és engem ábrázolta. A farkasom felől apró fekete szalagocska volt, míg felőlem semmi.

-Natsu nem érzékeled sehol se?-kérdezte Alex idegesen a pult másik oldaláról.

Bátyám fáradtan megrázta a fejét. Lucy a másik oldalán a karján pihentette a fejét, közben a kis lányukat tartotta a másik karjában.

-Ha megtudja, hogy meghalt Luka biztos össze fog törni-mondta All.

-Nem- súgtam rekedten.-Luka.

Makarov

Valami végig futott a hátamon. Hideg, rossz előjel nem tudom melyik a kettő közül. A szívem összeszorult és hirtelen félelem vett erőt rajtam. A kis Selly vette észre először, hogy valami nem stimmel velem.

-Nagyapó mi a baj?-kérdezte.

Natsu is felém fordult, majd óvatosan eltolta magától Lucyt és oda jött hozzám.

-Valami nagyon nagy baj készül-mondtam és felálltam a pultra.

Ahogy körbenéztem a céhem tagjain sorra vettem, hogy kivel lehet baj. Mindenki ott volt a céhben és éppen azon gondolkodtak hogyan keressük meg Sellyt. Ekkor tudatosult bennem, hogy Sellyvel történik valami.

-Selly-szaladt ki a számon.

Alex és Natsu rögtön megmerevedett. Percekig senki nem szólalt meg, majd olyasmi történt ami soha. A falon lévő céh logó és vele együtt a bőrünkön lévők mind felizzottak, majd az egész épület megremegett.

-Mi történik?-kérdezte Erza idegesen.

-Nagyon nagy baj... A céh szelleme érez valamit ami nagyon nem jó jel-mondtam.

Ekkor a kárpit kettéhasadt, majd hamuvá lett. Nyoma beleégett a mögötte lévõ falba. Döbbent csend fogadott mindenhonnan.

-Valaki a második őrzőnk lett-szólalt meg Mavisz.

Az elsõ most is a semmiből tűnt elő. Mindenki zavartan nézett rá, de õ csak össze tette a kezeit.

-Mutasd meg nekem mi történt!-kérlelt valakit.

Egy apró pillangó jelent meg a keze fölött, majd akkorára nõtt, hogy mint lássuk amit õ. A pillangó áttetsző zöldes szárnyain haloványan gomolyag volt látható. Kellett néhány másodperc míg rájöjjek, hogy az amit látok egy romos épület füstje. Feltámadhatott a szél, mer lassan tisztulni kezdett a kép. Romok hevertek minden felé. Itt ott gépalkatrészek hevertek a roncsok között. Egy gépsárkány feje ketté törve hevert a köveken. Kicsivel arrább egy férfi hevert holtan. Erre a hatalmas vértócsából következtettem, meg abból, hogy a hátából egy éles vas darab állt ki.

-Mi történt itt?-kérdezte Natsu, közben maga felé fordította a lányát.

-Nem tudom-mondta Mavisz.

A képen a füst hirtelen jobban elkezdett oszladozni, majd egy nemes sárkány jelent meg rajta.

-Grandil?-kérdezte Wendy.

-És Igneel-mondta Natsu ahogy egy másik sárkány is megjelent.

A két sárkány a romok fölött repült, de hirtelen a romok felrobbantak egy hangos üvöltés közepette, így kénytelenek voltak arrább repülni a törmelékek elől.

-Valaki van ott-mondta Lucy feleslegesen.

A romok közül egy erölködõ alak mászott ki. Karján vérfutott végig, haja feketén omlott alá. Több sebbõl vérzett, de a legcsúnyább az volt, hogy a bal vállán a ruha ráégett a bõrére. Küszködve tépte le magáról, a ruhát. A sebe felszakadt, de még a homályos kép ellenére is ki lehetett venni, az égisi sérülés nyomát.

-Az a céh logoja?-kérdezte Erza döbbenten.

-Igen...

Az alak felemelte a fejét és fájdalmasan felnézett a sárkányokra. Szürke szeme a szemünk előtt változott világoskékre. Töménytelen fájdalom és kétségbeesés volt benne, majd össze roskadt. Igneel óvatosan szált le mellé, majd kiszabadította a lány testének többi részét is.

Óvatosan a karmai közé emelte, majd gyengéden megérintette az orrával.

-Ennyi elég lesz-mondta Mavisz.

A kép eltűnt, de mindenki döbbenten nézte a helyét.

-Az ott...

-Selly volt?-kérdezte Natsu és Lucy döbbenten.

-Igen.

-Mitől lett fekete a haj?-kérdezte Levy halkan.

-Elhasználta minden erejét. Láttátok a kezein a nyakán és a lábain a hegeket? Pecsétkövet tehetett rá az a férfi. Ne kérdezzétek hogyan valószínűleg az alkalmazkodó mágiájának köszönhetően  de eltörte a bilincseit. Ehez azonban minden erejét felhasználta-válaszolta Mavisz.

Percek teltek el, de senki nem szólalt meg. Végül én tettem fel a kérdést.

-Most mi lesz vele?

-Minden azon múlik, hogy Igneelék mit tesznek vele-jött a tömör válasz.

Senki nem tudott megszólalni. A hallgatásunk egyre hosszabb lett.

-Nee-chan életben van még-szólalt meg a legkisebb Dragneel.

Szürke szemei ködösek voltak és úgy tűnt nincs teljesen velünk gondolatban.

-Honnan tudod kicsikém?-kérdezte Natsu halkan.

-Nagyapa ide hozza-mondta, majd megrázta a fejét.

Szeme kitisztult, majd az ajtó felé fordult.

-Itt vannak-mondta.

A következő pillanatban kitépte magát az apja karjaiból, majd kirohant. Hatalmas szél támadt odakint, majd hangos puffanások hallatszottak kintről. Mindenki megfagyott, de utána Natsuék is kirohantak ahogy mindenki más is.

A hatalmas vörös sárkány akkor tette le Selly elé a nagynénjét. A kislány rögtön a lány mellkasára borult és szólítgatni kezdte. Így jobban megnézve, Selly rosszabb állapotban volt mint láttuk, de lélegzett. Mellkasa egyenletlenül emelkedett és süllyedt, de élt.

-A poklot járta meg-súgta All, majd óvatosan a lányhoz ment és felemelte a földről.