44.fejezet Vér a céhben

Narrátor

Selly óvatosan ment le az emeletről ahol aludt. A dörömbölés egyre erősebb lett mire a lány kezdett rá jönni, hogy nem barátságos szándékú emberek jöttek. Mielőtt elérhette volna az ajtót megidézte a Phantomot, hogy egy egyszerű álcával elrejtse magát és Lukát. Túl sokan ismerték igazi alakját.

-Nyitom már-mondta, majd a cicának álcázott farkassal ajtót nyitott.

Hatalmas három fejű sárkány állt az ajtóban. Első ránézésre tökéletes mása volt egy élő sárkánynak, annyi különbség azért adódott, hogy fémfelületű pikkelyei vissza tükrözték a lány tükörképét. A lány tudta, hogy a vas sárkányoknak még az újszülötteknek sem ilyen fényes a pikkelye.

Mielőtt bármit tehetett volna a fémszörnyeteg egyik feje felé lendült és állkapcsaiba zárta a lányt. Luka felé vetült, de álcázott formájában tehetetlen volt. A szörnyetek felé kapott, majd őt is a szájába zárta.

-Ne!-sikította Selly, de már késő volt.

Luka csontjai hangosan ropogtak, miközben a farkas felkiáltott fájdalmában. Vér fröccsent a hatalmas fa léces padlóra, majd a lény kitárta a száját. A farkas vissza változott. Szárnyai össze törve terültek el a háta mögött. A fehér tollak vörösek voltak. Testén mély sebekből folyt a vér ami alatta gyűlt össze. Selly hallotta, hogy alig kap levegőt, és hogy a szíve küszködve ver még

Legjobb barátja látványa arra ösztönözte, hogy izegni kezdjen, a fém kolosszus nem engedte.

A felismerés, hogy a lény fogait finomra őrölt pecsétkővel borították fájdalmasan érintette. Nem tudta elérni a mágiáját. Luka fájdalmasan rá nézett. Könnyek gyűltek a lány tekintetében, ahogy a farkas fájdalmasan megpróbált fel állni, hogy segítsen neki. A lény elindult elfelé a céhtől, mire az állat vissza hullott a saját vérébe.

-Ne Luka!!!!!!-sikította Selly ahogy a lény felemelkedett a magasba.

Natsu

Az éjszaka kellős közepén hangos sikításra ébredtem. Riadtan pattantam fel, majd rohantam a kislányomhoz. Sellyke nyugtalanul ült az ágyban, miközben kifelé nézett az ablakon.

-Apu te is hallottad?-kérdezte riadtan.

-Igen... Azt hittem te voltál az kicsim-mondtam, és mellé ültem.

-Nem én voltam.

Hozzám bújt, majd az ölembe fészkelte magát. Szinte éreztem ahogy remeg.

-Natsu ,Selly mi a baj?-jelent meg Lucy az ajtóban.

Egy egyszerű hálóingbe volt ami kiemelte pocakja enyhe domborulatát. Futó mosoly szaladt át az arcomon.

-Nem tudjuk sikítást . Azt hittem Selly az, de ő is felriadt rá. Minden rendben-mondtam.-Nyugodtan feküdj vissza...

-Aludhatok veletek?-kérdezte a lányom közbe vágva.

Lucyre néztem aki csak bólintott. Selly közénk feküdt az ágyba. Szorosan oda bújt Lucyhez, aki az egy karját új tartotta, hogy a saját feje mellett, én is rá tudjak feküdni. Össze kulcsoltuk az ujjainkat Selly fölött. Szerelmem hamar elaludt, ahogy a kicsi is, de engem valami idegesség nem hagyott aludni.

Reggel fáradtan és karikás szemmel keltem ki az ágyból. Az se segített sokat, hogy míg a céhbe tartottunk Selly folyton a nyakamban ugrált.

Már láttam a céh tetőszerkezetét, mikor megéreztem a vér fémes szagát. Megtorpantam, és bele szagoltam a levegőbe. A gyomrom görcsbe rándult, ahogy rá jöttem, hogy a vér szaga a céhből jön.

-Mi ez a szag?-kérdezte Selly.

-Vér-mondtam idegesen.-Valami történt a céhben-mondta.

Ahogy elég közel értünk már láttam barátainkat, ahogy közvetlenül a bejárat előtt össze tódulnak. Levettem Sellyt a nyakamból.

-Maradjatok itt-mondtam

-Mi történt itt?-kérdeztem Gajeeltől aki nem messze az ajtónál állt.

-Nem tudom, te is hallottad este a sikolyt?.. Wendy is hallotta-mondta mikor bólintottam.

-Mi köze ennek a vér szagához?-kérdezte a nyakam nyújtogatva.

Gajell nem válaszolt, csak a többiek felé nézett. Alig láttam el a többiek lába között, de azt ki tudtam venni, hogy Wendy a földön térdel közvetlenül Alex mellett. A kislányból áradt a gyógyítás képessége. Valami nagy hevert előttük, de nem láttam, hogy mi az. Ahogy közelebb mentem, a többiek rám néztek, majd sajnálkozva elfordultak.

-Natsu-sama-mondta Juvia, ahogy melléjük értem.

Megfogta a karom, de már mindegy volt. Alex ölében Luka feje feküdt. A farkas mancsánál Lilly kuporgott. Happyék kicsit odébb sírdogáltak. Luka alatt hatalmas tócsában vér volt. Szeme meg meg rebbent, de már alig volt benne élte. A sógorom felnézett rám. Szeme könnyes volt keze remegett. Ajkai cserepesre száradtak az idegességtől.

-Sellyt...Elvitték-mondta keserűen.

-Nem-mondtam halkan.

Alig kaptam vissza a húgom megint elveszítettem. Ami jobban  felzaklatott,az az volt, hogy bár Wendy mindent megtett, Luka szívverése egyre halkabb lett. Letérdeltem mellé.

-Keressétek... meg-könyörögte, majd lehunyta a szemét, és többé nem mozdult.

-Ne! Luka-sama nem halhatsz meg-súgta Wendy.

Rá tettem a kezem a kezére, majd a szemébe néztem. Ugyan azt láttam amit a sajátomban is éreztem. Könnyeket.