-Kegyetlenek vagytok! Miért akartatok a vonaton hagyni!-kérdeztem mérgesen.
-Jó lett volna ha ezt a majmot ott hagyjuk-mondta Gray.
Neki akartam esni, de még mindig rosszul voltam. Helyettem azonban Erza csapta fejbe.
-Hagyjátok abba. Kell a pénz vagy sem? Ha igen hagyjátok abba!
-Ezek mindig ilyenek?-kérdezte a magas szőke gyerek Lucytól.
Komolyan ettől a pasitól még jobban fel ment bennem a pumpa. Miért lóg állandóan Lucy nyakán? Az csak az én dolgom lehet.
-Nem indulnál Dragneel?-kérdezte mögöttem Selly.
-Még mindig forog a gyomrom-panaszkodtam.
-Nyugi Sellyjé is, még is megy a többiek után. Nyúlszívű pasi-mondta a kis vörös exeed.
-Ezt a mond a szemembe!-kiáltottam, majd utána eredtem.
Lucy
Luka elrepült felettünk, majd néhány másodperc elteltével Natsu ugrott ránk.
-Hé te idióta!-kiáltotta a bátyám.
-Várj csak te pimasz exceed ha elkaplak!-kiabálta Natsu és rohant tovább.
-Ha bántani mered Lukát véged van!-kiáltotta Selly, majd utána rohant.- Dragneel állj már meg te hülye!!!!!!!!!!!!
-Dragneel? A srácot Dragneelnek hívják?-kérdezte értetlenül a tesóm.
-Igen. És mielőtt megkérdeznéd. Valószínűleg annak a Sellynek az ikertesója akit te is keresel-mondtam, majd fel álltam.
Ha Erza nem vet véget ennek a veszekedésnek akkor biztosan én állítom le Natsut. A fiú egész meló alatt füstölgött, majdnem szó szerint. Haza úton csak azért volt csendben, mert nem bírta a vonat utat.
-Ez a srác totálisan bolond-jegyezte meg Alex, mikor vissza értünk a céhbe.
Csak kínosan nevettem, mert ezek után nem mondhattam, mennyire oda vagyok Natsuért. Próbáltam menteni a helyzetet, de nem sikerült. A szemem sarkából láttam, ahogy Natsu lehajtott fejjel kimegy a céhből. Még Happy is csak nevetett a mérgelődésén. Ez nem vallt a kis kék cicára.
Nem feltűnően én is kimentem az öreg épületből, de a fiút nem találtam sehol se. Mivel ha most vissza mennék akkor csak azt a látszatot kelteném, hogy nem találom a helyem, így haza mentem.
-Haza értél?-kérdezte egy fásult hang az ágyam mellől.
-Natsu. Átkutattam érted az egész várost! Rögtön ide jöttél?-kérdeztem és letérdeltem mellé.
A fiú bólintott, de a fejét továbbra is lehajtotta. A térdeire tettem a kezem, mire rám nézett.
-Natsu te sírtál?-kérdeztem meglepődve.
-Ez is én vagyok-mondta, majd elfordult.
-Natsu-mondtam, és reménykedtem abba, hogy felém néz.
A fiú mereven a falat nézte.
-Még Happy is nevet azon, hogy milyen hirtelen haragú vagyok. Hülyeséget halmozok hülyeségre, és így nevetségessé teszem magam. Nem tehetek róla, hogy komolytalan vagyok, ha olyan a társaság. Jó társaságban, jól érzem magam, és akkor csak a hülyeség jön ki belőlem. Ha normálisan akarok szólni csak néznek rám, hogy én úgy is tudok beszélni. Azon gondolkodom, hogy kilépek a céhből-mondta a fiú.
-Még csak viccből se mond ilyet! Nélküled a Fairy Tail nem lenne ugyan olyan. Egy vicces társaság elveszítené a légélettel telibb és legkitartóbb tagját! Nem léphetsz ki! Ha ki lépsz akkor én...-töröltem le egy könnycseppet a szememből.-Akkor én... Akkor én is kilépek a céhből!
-Ez volt az álmod, hogy ide bekerülj. Ne mondj hülyeséget!
-Igen ez volt az álmom! Az álmom amit neked köszönhetően sikerült megvalósítanom. HA annak idején Happyvel nem jöttök abba a városba, én ma nem lennék a céh tagja. Te mutattál be mindenkinek, még ha a nevemre nem is emlékeztél. Te adtad az első munkát a kezembe, és te voltál az aki minden küldetésedre elrángattál. Nem tudom mi történt veled, de mostanában nem is szólsz hozzám! NAtsu ha én bántottalak meg valamivel akkor kérlek szólj, de ne menj el a Fairy Tailből!-kiáltottam, és felugrottam a földről.
A fiú felnézett rám, majd lassan ő is fel állt.
-Nem megyek el-mondta, majd megfogta az arcom, és homlokát az enyémnek nyomta.
Szemét lehunyta, és lassan vette a levegőt. Csak néztem az arcát, és vártam, hogy szóljon.
-Mit akar tőled az a szőke gyerek?-kérdezte végül.
-Alex a testvérem. Semmit se akar tőlem-mondtam halkan.
-Akkor nagyon félre értettem-mondta a fiú.
Váratlanul átkarolta a derekam, majd a másik kezével a fejem közelebb húzta magához.
-Natsu-súgtam magam elé, közben az állára tettem a kezem.
A fiú tovább közeledett felém, majd ajkaink találkoztak. Meglepődtem mennyire puha és gyengéd a szája, de nem tiltakoztam ellene.
Bár ügyetlen voltam, hiszen életem első csókja volt, megnyugtatott a tudat, hogy Natsu is bizonytalan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése