12.fejezet Ellenség vagy barát

Erza

Ahogy szétnéztem a céhben elfogott a magány érzése. Sok jó ember vett körül,de én még is egyedül voltam. Gajeel éppen azzal volt elfoglalva,hogy maga közelében tudja Levit (aki mellesleg közelebb már nem is lehetett volna hiszen az ölében ült),Graj Juviával csókolózott (ami most éppen olyan volt mintha a fiú a tartó oszlopok egyikét csókolgatná), Natsu a padra borult és aludt,vele szemben meg a húga volt szintén kidőlve. Alex valami könyvet olvasott közben szabad kezével Selly bal kezét fogta. Lucy hasonló képen ült Natsu mellett,de az ő bal keze éppen csak hozzá ért a fiúéhoz. A többség még nem ért vissza az aktuális munkájáról. Egyedül ültam a púlt mellett.  A mester és a két kicsi jól elbeszélgettek. Szó nélkül kimentem az épületből.

A nyári szél lágyan fújta a hajam. A tengeri levegő illata meg nyugtatott mint mindig. Felsóhajtottam,majd  egy könnyed nyári ruhára váltottam.

-Szerbusz Erza-köszönt valaki a hátam mögött.

-Jellar? Te nem bőrtönben vagy?

-Tudod Zerefnek nagy hatalma van. Minden gond nélkül kihozott minket.

-És mit akarsz? Ha jól tudom vissza kaptad minden emlékedet.

-Igen. Tudod nagyon rossz volt azt hallani, hogy meghaltatok és nagyon örültem, mikor hét év után kiderült, hogy még is életben vagytok. Nem is örülsz, hogy látsz?

-Te már nem az vagy mint aki a nevem adta nekem. Teljesen kifordultál magadból, hogy örüljek neked?-kérdeztem.

-Sétáljunk-mondta a fiú.

Némán követtem. A part mentén mentünk ő elől én hátul. Nem tudtam, hogy mit mondjak.

-Szép ez a tenger nem?-kérdezte mikor egy szikla kellős közepén megálltunk.

-Az.

Nem tudtam, hogy mit akar. Előrébb mentem és csak néztem a lemenő nap fényét.

Jellar

Erza vörös haját fújta a szél közben ő a tengert nézte. Váratlanul a szikla megrepedt alatt, majd ő elkezdett zuhanni. Egy törmelék eltalálta a fejét, így eszméletét vesztve zuhant lefelé. Nem gondolkoztam csak utána ugrottam, majd elkaptam a derekát.