4.fejezet Valóra vált álom

Juvia

-Selly-chan...

-Mond-fordult felém a lány.

-Csak, meg akartam köszönni, hogy múltkor véletlen nekem jöttél.

-Nem véletlen volt az. Egy ideje már néztem, hogy szerencsétlenkedsz, gondoltam besegítek-mondta, majd visszafordult az asztala felé.

-Leülhetek melléd Selly-chan?

-Csak akkor ha Sellynek hívsz-mondta.

Leültem mellé, de nem szóltam hozzá. Fáradtan dőlt az asztallapra. Kezeit összefogta, de még így is láttam, hogy a tekintetével Alex-et követi.

-Sajnos van aki tetszik neki-mondtam.

-Tudom beszéltem már vele.

Selly csak feküdt a padon, én meg a gondolataimba merültem.

-Nem kéne annyit dolgoznod Selly-mondta az ölében ülő cica.

A lány nem válaszolt csak aludt tovább.

-Miért dolgozik ennyit?-lépett mellénk Lucy-chan.

-Meg akarja találni a nevelő apukáját, és bizonyítani akar a bátyjának, hogy ő is van olyan erős-válaszolta a cica.

-Azonban pihennie is kéne. Alig van a céhben és ha itt van akkor is csak csendben ül, vagy mint most is alszik.

-Cicus rád nem hallgat?-kérdeztem.

-Nem, de kérlek ne hívj cicusnak. Nem szeretem. Selly mindig is ment a maga feje után. Tudom úgy tűnhet, hogy senkire nem hallgat, de a tanácsokat mindig meghallgatja.

-Amúgy nagyon hasonlít a Phantom Lordban lévő legjobb barátnőmhöz. Még a neve is hasonlít rá. Sajnos azóta nem hallottam róla amióta kilépett a céhből-mondtam.

-Hogy hívták?-kérdezte Lucy.

-Selly Dragneel-szólt közbe Alex.

-Az alkalmazkodó csillagmágus?

-Igen az. A vasakaratú sárkányölő, a légiesen könnyű légsárkányölő, a forrófejű tűzsárkányölő, a jeges jégsárkány, és a fagyos vízsárkány ez mind ő. A csillagmágiát olyan szinten tudja használni, amilyenről mi csak álmodni merünk. Olyan csillagszellemeket tud megidézni amihez a mieink fel sem érnek.

-Amellett ha valakivel kétszer összecsap akkor képes leolvasni és megtanulni a mágiáját-szóltam közbe a fiú áradatába.- Selly amellett, hogy ilyen erős nagyon kedves,de általában szótlan.

-Ennyire nagy köztetek a barátság?-kérdezte Lucy.

-Igen. Ő volt a Phantomnál az egyetlen barátom.

-Szerintem ti olyanok voltatok mint a testvérek-mondta Alex.

-Bár találkozhatnék vele.

-Hidd el húgi megismernéd annyira jellegzetes karakter.

A testvér páros még beszélgetett, de az én tekintetem vissza siklott Sellyre, aki épen akkor csukta be a szemét. Volt valami a tekintetében ami nem hagyott nyugodni.Fájdalom és csalódás keveréke, és emellett keserűség és bocsánat kérés.

A lány átnézett a vállam felett, majd elmosolyodott. A tekintetével intett, mire én követtem a mutatott irányt.

-Gary-sama-mondtam meglepetten, mert ő ott állt mögöttem.

-Van egy perced?-kérdezte.

Csak bólintani tudtam, majd követtem. Mint mindig most se volt rajta a felsője, de most nem is volt olyan idő, hogy bárkit zavarjon ez.

Keresztül mentünk a városon, majd megálltunk egy takaros két szintes háznál. Gray-sama kinyitotta az ajtót, majd előre engedett.

-Tessék ezt neked csináltam-mondta majd egy plüst adott a kezembe.-Juvia szeretném ha mától itt laknál velem.

-Gary-sama...

A szívem hevesen vert, de nem tudtam felelni. Gray-sama közelebb lépett hozzám, majd megölelt. Karjai kellemes meleget árasztottak, és teljesen elfeledkeztem a környezetről. Csak az illatára tudtam koncentrálni, és arra, hogy a karjaiban vagyok.

-Baj van?-kérdezte, mikor szipogtam egyet.

-Nincs semmi, se...

-Akkor jó. Szóval szernél nálam lakni?

Csak bólintani tudtam. Milyen kérdés az, hogy lakék e nála. Hát persze, hogy igen. Íg történt, hogy a nap végére Gray-sama szobájában ültem az ágyon.

-Izzé... Gray-sama, én hol fogok aludni?-kérdeztem.

-Még kérded? Természetesen itt az ágyamon.

Teljesen zavarba jöttem, és persze a fantáziám is beindult. Gyors elfordultam, hogy ne lássa a zavarom, de ekkor ő mellém ült, és maga felé fordítva megcsókolt. A szívem hevesen vert és azt hittem csak álmodom, pedig ez maga volt a valóság.