2. fejezet Első közös munka

Lucy

A vonat zúgott alattunk. Wendyvel lelkesen beszélgettünk,, és próbáltuk az új lányt is bele vonni, de ő csak hallgatott.

-Selly-mondta a kis vörös cica aggódóan.

-Rosszul vagy?-kérdeztem.

-Nem bírja a vonaton való utazást.

-Pont mint Natsu.

-Ha gondolod segíthetek...-ajánlotta Wendy de ekkor megérkeztünk a megállóhelyünkre.

A lány gyorsan leszállt, majd miután az állomás nagy várakozó csarnokában járt meg állt és kifújta a levegőt.

-Bocsi az előbbiért-mondta a lány majd felegyenesedett.

-Semmi gond. Látnád Natsut milyen ha utazunk-nevettem jóízűen.

A lány halványan elmosolyodott, majd elővette a munka megbízást. Néhány percnyi gondolkodás után elindult a városba. A megbízás szerint egy tűzdémont kellett befogni. A feladat egyszerűnek tűnt, addig míg meg nem láttam, hogy milyen pusztítást végezett a szörnyeteg.

-Natsut is magunkkal kellet volna hozni-mondtam lelankadva.

-Mitől olyan különleges ez a rózsaszín hajú fiú?-kérdezte Selly.

-Natsu Dragneel egy tűz sárkányölő. Minden tüzet magába szív mint táplálék, és közben nem ég meg.

A lány elgondolkodva nézett maga elé.

-Szóval ő Dragneel a Szalamandra. Igneel nevelt fia-súgta maga elé.

Felé kellett fordulnom, hogy jól halottam e, de ő nem ismételte meg amit mondott. A megbízó egy idős hölgy és a fia volt. A házuk szinte teljesen eltűnt a szörnyeteg pusztítása után, így mindannyian egy istálló szerűségben aludtunk. Wendy és én csak forgolódtunk, ahogy Carla is. Selly és Luka azonban összebújva pihentek, és nem zavartatták magukat, hogy a kemény döngölt föld akár hideg is lehet.

-Hogy lehet ilyen nyugodtan aludni?-kérdezte Carla, mikor a kis exceed a lány nyakába vackolt, és aludt tovább.

-Nekem azt mondta Selly, hogy mikor az előző céhből kilépett nagyon sokáig a szabad ég alatt aludtak, mire a Fairy Tailbe csatlakoztak volna.

-Ezek szerint akkor még bennük van az, hogy kényelmetlen helyeken is aludni tudjanak.

-Igen, de ha nem hallgattok el holnap nagyon mérges leszek-szólat meg Selly.

Ezek után mind próbáltunk csendben lenni. Reggel sajgó tagokkal keltem fel, és ahogy elnéztem Wendyék sem voltak jobbak. A lila hajú lány bezzeg fitt volt és üde, bár továbbra se szólalt meg nagyon. A munkáltatónk adott nekünk enni, mi meg elindultunk, hogy befogjuk a szörnyet. Úgy dél környékén rá is bukkantunk. A fák sűrűjében készített magának egy kis mélyedést, és macska módjára húzta össze magát, úgy aludt. Azt hittem mélyen alszik, így nem figyeltem a lábam elé.

-Köszi-mondta Selly, mikor ráléptem egy faágra.-Luka tereld el a figyelmét, ti meg itt maradtok!-mondta határozottan.

Kiosont a fák közül. Valahogy a szörnyeteg nem vette észre, így mögé tudott osonni. Luka váratlanul elkezdett kiabálni a fejünk fölött.

-Mit csinálsz?-kérdeztük ijedten.

-Csak nyugi bízzatok benne-mondta a kis kandúr.

A szörnyeteg hirtelen lángot köpött felénk, de az nem ért el minket, hanem vissza fordult a feladója felé.

-Nos ez hogy tetszik?-kérdezte Selly a szörnytől mire az felé lendült.

Mire észbe kaptam, hogy tenni kéne valamit, egy hatalmas ló bukkant elő a semmiből. Az állat egész teste tűzből volt, és egyenesen a szörny felé száguldott. Mikor fordult akkor láttam meg a szarvat a fején.

-Hú egy tűzmágus-ámuldozott Wendy.

-Pont olyan jól formálja a tűzet, mint Gray a jeget-kontráztam rá.

-Áh dehogy csak kihasználja az előnyét-mondta Luka.

Selly sokáig viaskodott a démonnal, de nem sikerült legyőznie. Mikor a szörny megunta, felénk lendült.

-Lucy!-kiáltotta Wendy, de én nem bírtam elmozdulni.

Mielőtt a a csapás elért volna valaki felkapott és vagy tíz méterrel arrább tett le.

-Jól vagy Lucy?-kérdezte Loki.

-Igen, de már megint magadtól jöttél át?

-Éreztem, hogy bajban vagy.

Mire összeszedtem volna magam, a csillag szellemem, már javába harcolt. A tűz unikornissal vállvetve harcoltak, majd sikerült a kijelölt csapdába beterelniük a szörnyet.

-Szép volt-mondta Selly.

Bár rám nézett az volt az érzésem, hogy nem rám gondol. Miután Loki elköszönt bezártam a kapuját, hogy végre leadhassuk a szörnyet.

A néni kifizetett minket, mi meg elindultunk haza felé. Menet közben Luka igazságosan elosztotta a díjat. Selly úgy csinált, mint aki alszik, de fehér arca elárulta, hogy nagyon is rosszul van a hánykolódástól.

-Megjöttünk!-kiáltottam be az épületbe, mikor nagy sokára haza értünk.

-Áh sziasztok. Lucy Natsu azt üzeni, hogy vár a folyóparton egy kis horgászásra-mondta Erza.

Intettem neki, majd lementem a partra.

-Áh Lucy! Gyere ülj le mellénk! Mesélj milyen az úgy lány?-kérdezte Natsu.

-Hát...-kezdetem, közben letelepültem mellé.