-Ne mocorogj már annyit te lány!-csattant fel Erza mikor vagy ötödjére kötötte félre a ruhám szalagját. Nem bírtam nyugton maradni.
Senki nem kövezhetett meg miatta. Melyik menyasszony nem mocorogna ha tudja, hogy néhány perc múlva végre össze köti az életét álmai férfiával? Alig bírtam már magammal. Juvia türelmesen várt, hogy megcsinálhassa a hajam, Wendy meg a koszorúmmal várt.
-Natsuék?-kérdeztem figyelem elterelés céljából.
-Még a kicsiket kell bajlódniuk. Lehet, csak a lagzira érnek ide, de sietnek. Legalább is Happy szerint.
-Még, jó, hogy Gray Alex tanúja, te meg az enyém-mondtam Erzának.
-Csak előre látó voltál. Azért a bátyád vezet még az oltárhoz-szólalt meg az ajtóban Natsu.
-Hát ide értetek?-kérdeztem nevetve.
-Naná!-paskolta meg a fejem, mire Juvia a kezére csapott.
-Még szerencséd, hogy nem csináltam meg a haját. Na még egy kicsit kifelé Natsu-sama-mondta Juvia, majd neki állt a hajam készítésének.
Nagy nehezen kifésülte kócos tincseim, majd oldalt hátra fésülte őket. Wendy a kezembe nyomta a liliom koszorúm, majd mind a hárman kimentek.
-Kérsz vagy húgi?-lépett mellém Natsu.
Bólintottam, majd bele karoltam. Nem volt már hangom. Izgalmam átment görcsös idegbe, ahogy felhangzott a nász induló. Bátyám stabilan vezetett, miközben én remegtem egész testemben. Nem mertem felnézni, hogy hányan jöttek el. Sárkány hallásommal Alex szívverését kerestem. Nem volt nehéz megtalálnom, mivel csak az övé vert még olyan hangosan mint az enyém.
Lassan emeltem fel a fejem. Tekintetem találkozott az övével. Barna pillantása melegséggel öntött el. Pír futott végig az arcán, mire én csak halkan felkuncogtam. Natsu megcsipkedte a karom, de már az se érdekelt.
Alex felém nyújtotta a kezét, a bátyám meg átadta neki. Ott álltunk a ceremónia végéig, de mintha semmi nem történt volna. Az idő és tér megfagyott számomra, és majdnem nem mondtam ki az igent.
Alex a karjaiba kapott amint a pap azt mondta, hogy férj és feleség vagyunk. Mindenki tapsol, de én csak a férjemre tudtam figyelni. Hallottam ahogy a zakója alatt megcsendülnek a kulcsai, és ez kuncogásra kényszerített, miközben ő lelkesen csókolt. Éreztem, hogy nehezen tesz le a földre, majd indul el velem a kis kápolnán kívülre.
Oho nagyon is leakarta már tudni az esküvői ceremóniát. Nem is csodálom. Eddig tabu voltam neki bizonyos tereken. A vendégek mind a kápolna előtt vártak ránk mire mi kiértünk.
-Kész vagytok lányok?-kérdeztem azoktól akik még nem voltak házasok.
Kacsintottam, majd hátrafordultam, hogy eldobjam a csokrom.
Kisebb dulakodás alakult ki, majd a csokor a kis Wendy kezében landolt. A kislány meglepetten nézett körbe, mert ő pont nem akarta elkapni a csokrot. Mellette Rómeo fülig vörösödött. Nem kellett gondolat olvasónak lennem, hogy tudjam mire gondolhat a kisfiú.
Alex átfogta a derekam, majd halántékon csókolt. Megfordultam ölelésében, és vigyázva a ruhám abroncsára felnyújtóztam, és a nyaka köré fontam a karjaimat.
-Nagyon szeretlek-mondtam.
-Mindig is tudtam.
Néhány órával később, szinte be estünk a kis házunkba. A ruháink feleslegessé váltak, de már az se zavart, hogyha megszakad a ruhám. Alex csókjaiban elveszni, és az ölelését élvezni mindennél jobban boldoggá tett. Együtt zuhantunk az ágyba, ami most hirtelen túl kicsinek tűnt.
-Nem kellenek ezek a csatok-mondta, és finoman kihúzta hajam a frizurámból.
Tincseim a párnámra omlottak. Alex a nyakamba fúrta a fejét, miközben a keze önálló életet élt, ahogy az ajka is. Felnyögtem ahogy végig nyalta a nyakam, majd a melleim közé hajtotta a fejét. Megmarkoltam a hátát, majd közelebb húztam magamhoz. Hangos döngetés rázta meg a házat mire ijedten össze rezzentem.
Megint döngettek a kapun, mire felpattantak a szemeim. Az egész csak álom volt. Azonban valami átvette a helyét. Ki döngeti a Fairy Tail kapuit éjfélkor?
Folytasd hamar!!!!
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésFolytasd hamar, nagyon jó a történeted :)
Annyira örültem, amikor rátaláltam, olyan kevés Fairy Tailes ficc van, sajnos, de ez nagyon jó :)
Csak így tovább :)
Szia van még egy Faires ficim érdekel esetleg az is?
Törlés